Gyere hozzám ma dél idején,
tele illattal, ízzel a konyha, elég
a magányból, költsük el együtt
dús lakománkat kedvvel ezért.
S mit tehetünk még? Nem
lehetetlen akárha,
kedvünket
tölteni
másba:
mély
poharunkban
Madeira
gyöngyöz?
rubin
ned?je
töri az
alkonyi
fényt,
énekelünk,
rég látott tájra
árnyas lankákra
repít majd csapongó
képzeletünk.
2009
Legutóbbi módosítás: 2009.11.06. @ 00:08 :: Koosán Ildikó
