Marin Sorescu – Am zarit lumina Fényt pillantottam meg a Földön és megszülettem én is. Nos, hogy vagytok? Erőben? Egészségben? És a boldogsággal? Hogy boldogultok? Köszönöm, ne.. Válaszokra nincs időm alig van kérdezni. De, szeretem itt. Meleg és szép hely [… Tovább]
Valaki azt mondta: „Ha már nem érzem, meg sem történt!” Én azt mondom: bármilyen mélyre temetted, nincs az a mélység, ahonnan fel ne törne, nincs az a zaj, mely túldübörögné. Mert, még élnie kellett volna, mert, Isten öröknek szánta. Nem [… Tovább]
Gyalog és külön utakon térdig koptak az álmok vihognak létemen reped a páncél nehezék lelkemen. Beengedtelek: homokszem puha testen gyönggyé ápoltalak. Most szorít a glória, éget a fényed… Egy röptében megdermedt sikoly a lelkem, mikor a fájdalom itt felejt
Itt van az ?sz, teríts a szívemre takarót,egy fának árnyékát, vagy inkább a saját árnyékod Félek, néha, hogy nem látlak többé énhogy hegyes szárnyakat növesztesza felh?k pereménhogy elrejt?zöl egy idegen szembemit bezár majd egy üröm levél És akkor odamegyek a kövekhezés hallgatok: [… Tovább]
Nem az a gond hogy megölsz Hanem hogy csak félmunkát végzel És nem az fáj hogy elmentél Hanem hogy léteztél …………… Nem a magasság Nem a fénye A hideg A közönye miatt Szeretnék csillag lenni Ne érezni semmit Fagyba [… Tovább]
A csillagok elvonultak vacog az éjszaka rémek virulnak terjed a vér szaga. Döglik a vágy sötét árnyéka, lapul a lélek tiszta tükre hazug délibáb a hajnal h?tlen remények h? játéka. Ma nem akarok felébredni aludni, álmodni sem, soha vakon-süketen-elkábulva lapul [… Tovább]
Bezárkóztam a gondolatokkalmár nem kívánok hozzád szólnimár nem veszekszem álmaimmalmár emlékeket sem óhajtokleporolniLehúzom ablakaimon a rolótnap-, vagy holdfényt?l mentesenösszegzem létem: hát itt vagyok,hideg – szárazan és.. üresen.
Elengedtelek!A hétköznapok ágyasa lettem.Veled szárnyalva,mögöttem mindent felégettem. Viasz angyal…Elolvadtama nap melegét?l.Eltorzultan merevedtem újraha utolért a nyugalom bosszúja. Eljött a télés újra felrepültem..Most itt vagyok a hegy lábánáldarabokra törten,mert,elengedtelek.
Megadom a Cézárnak mi neki jár közben Brutusról álmodom. Hús-vér vagyok, de neked, mégis, csakis a lelkemet adhatom a tisztábbikat, mit áthoztam egy más életb?l… Emlékszel? Gyöngyszem voltam, te meg a halász. Te hoztál felszínre a mélyb?l.
Az a pillanat mikor a Nap a Holddal átöleli egymást az els?, az utolsó fénysugárban… egy ilyen pillanatban találkoztunk egymással. Beléd halok, hogy tündökölj, hogy élj. Nem végtelen font egybe minket, csupán EGY pillanatért megszületett fény
