Sok szeretettel hívjuk a kedves érdekl?d?ket, barátokat Botár Attila: Énekl? nyomokért c. verseskötetének bemutatójára, melyre 2009. november 10-én, kedden 17 órakor kerül sor a Magyar Írószövetség székházában. (1062 – Bp., Bajza u. 18.)
A kötetet Szepes Erika irodalomtörténész, verstankutató mutatja be.
Közrem?ködik Papp János Kazinczy-díjas színm?vész.
Az erdélyi származású, Gyulai Pál-díjas Botár Attila elmúlt öt évben született verseinek gy?jteményét tartja kezében, és hallgathatja az esten az olvasó.
A kötet hármas tagolású: a 2003-ban megjelent Félcédulák Unkhu ka-Gathból cím? kiadvány után újabb négysoros „félcédulák” gazdagítják a jelen kiadást.
Az Énekl? nyomokért versciklus a szerz? valamivel hosszabb lélegzet? verseit foglalja magába, a Kovász pedig már egy 349 sorból álló epikus versfüzér.
Mindhárom versciklus tehát más-más terjedelmi és formai sajátosságokat mutat, mégis mindegyik jellegzetesen és összetéveszthetetlenül Botár Attilás. Egyik legf?bb ismérvük, hogy amolyan „újraolvasós” versek. Akárcsak egy vonzó, szemérmes n?: az els? benyomás erejével megcsillantják szépségüket, közelebbr?l szemügyre véve pedig lassacskán egyre több értéket mutatnak meg magukból.
Az els? olvasat esztétikai élményét követ?en tehát minél többször olvassuk újra Botár Attila verseit, annál több jelentésréteget fedhetünk fel bel?lük, és annál inkább kibontakozhat varázslatos szimbólumrendszerük. A kötethez Néráth Mónika írt el?szót.
Botár Attila
Újabb félcédulák (versciklus)
„Aki egyszerre többet ír, mint amennyi egy névjegyen elfér, nem mond igazat.”
(Hamvas Béla)
CCXXXVI.
A kevély, végig nem tanult tudás
megidézi k?, zöld, víz pusztulását,
ha csöndesebb szavad: egedbe láss! –
s kedélyed kékjét patakok vigyázzák!
CCXXXVII.
Mi lesz, ha otthagy ösvény közepén,
kit szentté tettél, akire esküdtél,
a Szerelem, egy olajfa egén
az évezred se több rongyocska füstnél.
CCXXXVIII.
Válik szélben bujdosó zamattá
az ajkad, és Isten arcát mintha vak,
ezer fehér ujj nézné, tapogatná –
Csak egy fa. Látszol. Elágazó havak.
CCXXXIX.
Er?s lakat a semmin. Rács. Lakat.
Fagyott sz?r?kb?l, hálókból. Mögötte
szörcsög (piros) dúvadnál állatabb
e szív a Tettyén. Szív, rozsdállni gyönge.
CCIL.
Forzíciák, Szabó L?rinc-i napszak
holnap el?tt vén templomkerül?nek
tapogatás, március: szerelemvak –
Szeme arany. Szemében fák id?znek.
BOTÁR ATTILA:
„1944 március 17-én Székelyudvarhelyen születettem. Háborús menekültként jutott át a maradék és roncs országba a ronccsá vált család. A Tolna megyei Fels?nánán tértünk – úgy-ahogy – magunkhoz. Apai ágon csíkországi lóf?székelyek, anyai ágon örmény és szász keverék. Iparosok, tisztvisel?k, színészek. A kasztok közötti átjárhatóság példája. Apám, Botár Béla a kolozsvári egyetemre járt, költ? és m?fordító volt.
Iskoláimat Fels?nánán, Szekszárdon, Komlón és Szombathelyen végeztem.
Korai verseimet, ahol az els? lórúgás is ért, Fels?nánán írtam, íratta velem a genetikai és történelmi érzékenység. Els? verseimet a Jelenkor, az Életünk majd a Kortárs közölte. Versekkel a Tengerlátó (Móra-Kozmosz, 1977.) és a Madárúton (Móra, 1979.) antológiákban is szerepeltem…”
Botár Attila
Énekl? nyomokért
Látod, lángban a tölgy, a cserszömörcék
megszeppennek alattomos szelekt?l.
G?zöl friss teavíz, ha erre járnál
fázón, gémbered?n: találsz a t?znél.
Csészét és kanalat keresni nem kell –
Minden régi helyén, csupán kopottabb
Halványabb a küszöb, kilincs se fénylik,
s sz?nyeg-minta mögött szitál a mészk?.
Ajtó nyikkan, amint belépsz. Könyökl?n
angyalszárny-suhogás: es? motoszkál.
Évek boltozatát cipelve hajlik
körz?k szára nyomán az ível? hát.
Kínál hellyel a szék, a nádfonású.
Asztal billeg, enyész fakó körökké.
Gazdátlan kutyalánc hideg szemekkel
szunnyad, nem vicsorít, ha lépteket hall.
Éltél itt. De a nyár szinekre hullván
ízt s minden zamatot madárba ömleszt.
Kéket habzsol a szárny, követ vajúdik
énekl? nyomokért a vallató föld.
Forrás:
krater.hu
polc.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
