Anyuka ott ült a szöv?szék el?tt.
Szemüveges lett egy szerda délel?tt.
Mikor így megláttam, még aznap délután,
azt mondtam magamban: no lám, no lám!
Kézben nehéz villa, hogy azzal üsse le
szálanként színeit, így lassan lett tele
formákkal a széles, nagy fonal-plakát,
amit anyuka nézett szemüvegén át.
Voltak ott királyok, égbolt, és kerék.
Az égbolt néha zöld, a kerék néha kék.
Eltöprengtem olykor, miért olyan kevés,
amit anyuka egy nap fonal-falába vés.
Végül bámultam csak a finom kárpitot.
Színt a színbe sz?ve díszpompáztak ott:
a h?s nagy fonal-király, és fonal-kerék.
A szöv?szék el?tt már rég üres a szék.
E színek most is égnek annyi év után.
Fonal fonalba t?nik szerda délután.
? ott ül, és a villa zenget ezer húrt.
Én már meg se törlöm: szemüvegembe bújt.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 11:57 :: Gyarmati Gergely