A hideg szél össze-vissza sepreget, felkapja, majd ledobja a levelet. Sírok közt’ egy halmot kavar, idetesz és odatakar, aztán persze kilóg mégis, kikúszik a szenvedés is. Elszalasztott id?, jóra, másra kellett az, az óra. Varjú nevet horgas fán, recsegve száll: Kár! Kár! Kárr!
Legutóbbi módosítás: 2009.11.12. @ 19:30 :: Matos Maja