S. Szabó István : Pórázon XIV. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *

 

 

14.

 

 

Tizennégyezer méter magasan repülünk, alattunk a felhők szintjén vihar tombol.  Szép, és ugyanakkor befosató látványt nyújtanak a gép alatt csapkodó villámok. A menydörgésről most inkább ne beszéljünk. Elég annyi, hogy két kézzel markolom ülésem karfáját, és megpróbálok marha lazának látszani.

    Kísérőim — szintén marha lazák — három széksorral ülnek előttem. Vállaik közé húzott nyakkal, nem sok szót szólva. A felszállás után kb. fél óráig a kockás egyfolytában hátrafordult, vajon a gépen vagyok-e még?

    Aztán pár kedveskedő sort írtam neki egy papír fecnire: „Ne szarj be, divatgúnár! Innen még én sem tudok lelépni!” — és a mások által csinosnak mondott légi kisasszonnyal előreküldtem.

    Most a gép légörvénybe kerül, a csíkos előrehajol, és telerókázza azt a gyönyörű pantallóját. Zacskója már elfogyott, mert a bőség zavarával megküzdve, abba csomagolta megmaradt vacsoráját.

    Úgy néz ki, mint az a disznó, amelyik kikecmergett a sártengerből.

    Mellettem ül a középkorú, vörös hisztérika, fehér blúzban, zöld szoknyában. Szépítkezés közben a kasza alakú szőreltávolítóval megvághatta magát, mert egy ragtapasz éktelenkedik a nyakán. Egyik fülétől a másikig. De az is lehet — illatából kiindulva —, hogy a boncasztalról lépett meg. A viharra való tekintettel, görcsberándult kezekkel ő is ülése karfáját markolja, és halkan fohászkodik. — Ó, Istenem, édes Istenem! Ne engedd, hogy lezuhanjunk! Ó, édes Istenem! Én mindent megteszek, csak hagyd meg az életem!

    Közelébe hajolok, megnyugtató hangon szólok hozzá.

    — Ne féljen asszonyom, nem lesz baj!

    — Gondolja? — kérdezi reménykedve.

    — Persze, kedves, repülő még nem maradt fönt! — felelem neki bátorító mosollyal, majd a torkomba szalad a gyomrom, mert a gép veszett süllyedésbe kezd.

    Hisztérika sikoltozik, a hátrébb helyet foglaló göndör hajú, bajuszos köpcös idegesen reagál.

    — Ne hisztizzen már, naccsága! Nem lássa, hogy az emberre hozza a frásztő! — üvölti, majd belőle is felbugyog a vacsora. Amikor előrebukik, leugrik fejéről a göndör pepi, és előbukkan biliárdgolyószerű kopaszsága. A parókára is jut a rókából. El tudom képzelni, azt sem teszi egy darabig a fejére. Bár, ki tudja?   

    Hej, ha egyszer leszállunk Moszkvában! Majd azt mondja a hangosbemondó: — Hölgyeim és Uraim! Az Aeroflot rókajárata Washingtonból megérkezett.

    A nagydarab, szőke légikisasszony negyvenhatos lábán végigszalad a folyosón, és mindenkihez intéz pár kedves szót. Jó annak, aki érti, mert oroszul beszél. De lehet, hogy azt kérdezi: „Kinél van eladó farmernadrág?” És persze Lux szappan is érdekli, de csak kilószámra, mert nagy tételben van a buli. Igaza van, minek az nekünk? Lehet, hogy ő már tud valamit? Ezek összedumáltak! A banya felvásárol, a pilóta meg odavágja a gépet. Aztán mutyiznak. Micsoda egy szar világ ez! Így forgatják ki a szegény utasokat!

    Kezd igazán pocsék lenni a helyzet, mivel beérünk a viharzónába. Csapkod a ménkő, az elemek össze-vissza dobálják a kávédarálót.

    Most már végképp tele van a gatyám. Mi lesz, ha lezuhanunk? Ki állítja meg a svédet?

    Apropó, svéd! Lehet, hogy ő is itt vanő Kudarcot vallott a stadionban, az öreg amerikai eltűnt, így más dolga nem lévén, velem kell beérnie.

    Magyarul, utánam kell jönnie, ha az a másik feladata, hogy megvédje az oroszt.

    Na, majd meglátjuk! Tényleg! Mi van akkor, ha a csíkos, vagy a kockás a svéd? Lehet, hogy valamelyikük nő? Mondjuk a kockás. A gusztustalan vörös borostája csak álca. Igaz, melle az nincs neki, de anyai nagynénémnek sem volt, mégis férjhez ment Leó bácsihoz. Az is igaz, Leó bácsi vak volt. Így ő elmondhatta, amit nem látok, az nincs.

    Közben elhagyjuk a vihart, az utasok megnyugszanak. A csíkos keményen felkészült az útra. Kézipoggyászából egy ugyanolyan pantallót varázsol elő, mint amilyet televágott.

    Micsoda pazar vásárlói szokás! Lehet, hogy van neki még négy-öt ilyen! Vagy több! Igaza van, mit cicizzen! Ami szép, az szép. Na és csinos! Speciel ez ronda, de ő hordja, nem igaz?

    Több órás szendergésemből a kapitány hangja térít magamhoz.

    — Hölgyeim és Uraim! Kérem, kapcsolják be öveiket! Tíz perc múlva leszállunk Moszkva Seremetyevó repülőterén. Moszkvában reggel kilenc óra van, a hőmérséklet plusz 20 fok, a páratartalom normális. Köszönjük, hogy az Aeroflottal repültek, reméljük, kellemesen telt az útjuk. A viszontlátásra!

    Simán landolunk, majd megállunk a csarnok érkezési oldalán.

    Megvirradt a nyolcadik nap.

 

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045