Elnézem rövid divat-vörös haját.
Már magasabb nálam.
? már nagylány. És ? már fiúzik.
És ? már rágyújtott.
Szidom is érte. Csak némán mosolyog.
Eszembe jut NEMRÉG
ott állt a kapumban egy angyalbarna
arcú fürtös hajú csöppség
markát nyújtva felém:
” hozstam magának cseresnyét”.
Tudtam, tíz perce csencselték,
hiszen cinkosan rájuk is szóltam
„ajjaj, és én nem kapok?”
Félve mozdultak az ágak,
a kormos kis szemek huncutul
csillogtak a levelek mögül.
És ? komolyan vett.
Jóíz?en ropogtattam a gyermeki szeretetével
tisztára mosott mézédes gyümölcsöt.
Kicsi lány, azóta sem ettem olyan
finom cseresznyét!
A NEMRÉG már hét éve volt.
Álló id?ben reszketve toporgok.
? már nagylány.
Én még mindig gyerek vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Pleszkó Anita
