Cseresznyecsencselés

Elnézem rövid divat-vörös haját.
Már magasabb nálam.
? már nagylány. És ? már fiúzik.
És ? már rágyújtott.

Szidom is érte. Csak némán mosolyog.

Eszembe jut NEMRÉG
ott állt a kapumban egy  angyalbarna
arcú fürtös hajú csöppség
markát nyújtva felém:
” hozstam magának cseresnyét”.
Tudtam, tíz perce csencselték,
hiszen cinkosan rájuk is szóltam
“ajjaj, és én nem kapok?”
 Félve mozdultak az ágak,
a kormos kis szemek huncutul
csillogtak a levelek mögül.
És ? komolyan vett.
Jóíz?en ropogtattam  a gyermeki szeretetével
tisztára mosott mézédes gyümölcsöt.

Kicsi lány, azóta sem ettem olyan
 finom cseresznyét!

A NEMRÉG már hét éve volt.
Álló id?ben reszketve toporgok.
? már nagylány.

Én még mindig gyerek vagyok.

30látogató,2mai

Szerző Pleszkó Anita 48 írás
1975.03.13.Vizsoly-Sárospatak-Tokaj-Debrecen-Vizsoly- Miskolc15 évig tanítottam alsós gyermekeket szóra, számra, szépre. Most már rokkant nyugdíjas vagyok.http://anitaklema.mindenkilapja.hu

6 Komment

Hagyj üzenetet