(Ady Endre, Az Ã?Å¡r érkezése)
Pilinszky János:
A várakozás szentsége
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, err?l a várakozásról és err?l a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden egyéb súlyát és megosztottságát. És mégis, túl id? és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremt? Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az id?be, módunkban áll kiemelkedni az id?b?l.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll t?le. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.
Az advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésb?l származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”).
A karácsonyt megel?z? várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
Bod Péter ref. lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén:
„így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson el?tt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Mid?n a testben megjelent. Mid?n a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Mid?n halála óráján elmégyen az emberhez. Mid?n elj? az utolsó itéletre. Rendszerint kezd?dni szokott Szent András napján.”
Az advent 4 hétig tart, a december 25-e el?tti negyedik vasárnappal kezd?dik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.
Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte el?tt tartott miséket angyali misének, aranymisének nevezték. A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Az advent els? napjától vízkeresztig terjed? id?szakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. Az asszonyok és a lányok fekete ruhában siettek a hajnali misére, a roratéra.
Advent els? nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. F?zfavessz?b?l koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás kés?bb Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába hatalmas feny?koszorút er?sített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Kés?bb az egyszer?ség kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével díszítették.
Az adventi koszorú általában feny?ágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. Az els? koszorúban 19+4 gyertya volt, jelképezve a hétköznapokat is. A világ kerekét és a fényt jelképezik. A vallás szerint pedig szabadulást a bezárt körb?l a szeretet erejével.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekv? fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak:
· Ádám és Éva – mint akiknek els?ként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
· zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
· Keresztel? Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
· Sz?z Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
Ravennai m?vész: A három király hódolása
VI. századi mozaik
Adventre valo Sanctus*
Sanctus, Sanctus, Sanctus, Dominus Deus Sabaoth
Szent, Szent Szent az Ur Isten, Szent, Szent Szent és áldot;
à ki tiszta Szüz méhében, Bünösökért most szállott.
Resonemus pariter, cantu triumphali;
sonent voces jucunditer, Utero Virginali.
Zengyen a’ föld mindenütt, Lelkében örülvén;
és születendö Kristusnak szivesen énekelvén.
Rorent Coeli desuper; Nubes pluant Justum:
Panditur Virginaliter, dabitque terra Christum.
Harmatoznak az egek kévánt igassággal;
gazdagodnak az földiek Lelki nagy buzgósággal.
Szent András
Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Advent id?szakához is köt?dik néhány ilyen. Pl.:
– az eladósorban lev? lány a hajnali misére való els? harangozáskor a harang köteléb?l három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kisér?je legyen.
– az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ett?l édes legyen a nyelvük, s miel?bb férjet „édesgessenek” magukhoz.
– Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni.
– az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz Advent idején tisztul.
– Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból t?z áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni.
Advent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehet?sen jó alkalmat adva a varázslásra. Az Egyház ajánlja ezen id?szak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.)
A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.
E hónapban azonban az „ördög nem alszik”, s?t, mindenütt ólálkodik, ezért ?zik el Mikuláskor krampusz-figurával és virgáccsal. Gonoszjáró id? lévén, az utcán nem szabad hátranézni, nyitott szájjal járni. Jól be kell zárni az ólakat, istállókat és a kapukat, nehogy rontás törjön állatra vagy emberre.
A Dunántúlon hagymakalendáriumot készítenek, közben kántálnak, a kotlóst termékennyé varázsolják. Újabb szokás gyerekek számára az adventi naptár. A kicsik így számolni tudják a karácsonyig hátralév? napokat, ha minden nap kinyitnak egy ablakot, amiben apró csoki bújik meg.
Charles Dickens
Karácsonyi Ének
(részlet)
Aztán véget ért a vacsora, az abroszt leszedték, a t?zhelyet lesöpörték, és megrakták a tüzet. A korsóban lev? keveréket megkóstolták, és tökéletesnek nyilvánították, almát és narancsot raktak az asztalra, a t?zhelyre pedig egy lapát gesztenyét. Aztán az egész Cratchit család elhelyezkedett körülötte. Bob Cratchit körnek nevezte ezt, de félkört értett rajta; és Bob Cratchit mellett volt a család pohárkészlete. Két pohár meg egy fületlen tejfölös bögre.
De hát ezekben épp oly jól elfért a korsó forró tartalma, mint megannyi arany serlegben; Bob pedig sugárzó tekintettel töltögetett, miközben a gesztenye hangosan pattogott, ropogott a parázson. Aztán köszönt?t mondott Bob.
– Vidám karácsonyt mindnyájunknak, drágáim. Áldjon meg bennünket az Isten!
Ezt az egész család visszhangozta.
– Isten áldjon meg mindnyájunkat! – mondta legutolsónak Pici Tim.
Egészen közel ült az apjához, kicsi székén. Bob kezében tartotta fonnyadt kis kezét, szerette volna mindig maga mellett tartani, és rettegett, hogy el találják venni t?le.
– Szellem – mondta Scrooge, olyan érdekl?déssel, amilyet sohasem érzett azel?tt -, mondd meg nekem, életben marad-e a Pici Tim?
– Egy üres széket látok – felelte a szellem – ebben a szegényes kandallósarokban, s egy kegyelettel ?rzött gazdátlan mankót. Ha ezeket az árnyakat nem változtatja meg a Jöv?, a gyermek meghal.
– Nem, nem – mondta Scrooge. – Nem, nem, jóságos szellem! Mondd, hogy életben marad!
– Ha ezeket az árnyakat nem változtatja meg a Jöv? – válaszolta a szellem -, egyetlen testvérem sem fogja már itt találni. Hát aztán? Ha nem életrevaló, haljon meg, azzal is kevesebb a fölösleges népesség.
Scrooge lehajtott fejjel hallgatta, amint a szellem ráolvasta tulajdon szavait; lelkifurdalás és megbánás fogta el.
– Ember – mondta a szellem -, ha van szíved, és nincs k? a helyén, kerüld az ilyen gonosz káromlást, amíg meg nem tanultad, mi a fölösleg, és hol van. Te akarod eldönteni ki haljon meg, s ki maradjon életben? Meglehet, hogy Isten szemében értéktelenebb és kevésbé életre való vagy millió olyannál, mint ennek a szegény embernek a gyermeke. Ó, Istenem! Azt hallani, hogy a falevélen él? rovar szót mer ejteni arról, hogy a porban éhez? testvérei túlságosan sokan vannak!
Scrooge meggörnyedt a szellem szemrehányása alatt, és remegve sütötte le szemét. De hirtelen föltekintett ismét, mikor a saját nevét hallotta.
– Éljen Scrooge úr! – mondta Bob – éltessétek Scrooge urat, ? adta nekünk ezt az ünnepi lakomát!
– ? adta, az ám! – kiáltott fel nekipirulva Cratchitné. – Bárcsak itt volna. Mondanék neki egyet-mást, hogy lakjék jól vele – remélem, jó étvággyal nyelné le.
– Drágám – mondta Bob -, a gyerekek el?tt! Karácsony napján!
– Az bizonyos – mondta az asszony -, hogy csak karácsony napján lehet inni egy ilyen utálatos, fukar, keményszív?, érzéketlen embernek az egészségére, mint Scrooge úr. Hiszen tudod, hogy az, Róbert! Szegénykém, ki tudhatná jobban, mint te?
– Drágám – felelte szelíden Bob -, karácsony napja van.
– Hát iszom az egészségére a te kedvedért meg az ünnep kedvéért – mondta Cratchitné -, de nem az ? kedvéért! Isten éltesse sokáig! Víg karácsonyt és boldog új évet kívánok neki. No, nagyon vidám és nagyon boldog lesz, meghiszem azt!
Utána mondták a gyermekek is a köszönt?t. Ez volt az els? cselekedetük, amib?l hiányzott a lélek. Pici Tim utolsónak ivott Scrooge egészségére, de bizony nem sokat tör?dött vele. Scrooge volt a mumusa a családnak. Nevének említése sötét árnyékot borított a társaságra, s ez az árnyék teljes öt percig nem foszlott széjjel.
*Nyomtatott kiadása:
Cantus catholici. Kassa 1674, 3–4.–Cím: ADVENTRE VALO SANCTUS. – Dallamát is közli.
Szövege megtalálható még a következ? XVIII. századi kéziratos gy?jteményekben: Szoszna Demeter-ék. (1714–15, 126), Vépi ék. (1725–68, [30]), Zirci-ék. (1751–66, 1a), Paksi Márton György-ék. (1760, 5).
Sanctus-trópus adventre. Vö. 9. sz. jz. Mind a három versszakban a magyar fordítást megel?zi a latin. Ez szövegközlésünkben is megtalálható. Az els? szakasz a liturgikus Sanctus-szöveg els? sora. A másodikban a Resonemus pariter kezdet? magyarországi eredet? cantio (vö. Resonemus Vngarice c. jegyzete) szabadon formált két els? sora, a harmadikban pedig a karácsonyi készületet jelz? Izaiás-idézet (45, 8: Rorent caeli…, aperiatur terra et germinet salvatorem) átalakított szövege olvasható.
Szerz?je ismeretlen.
Versforma: 14–15 (a–a).
Gregorián eredet?, cseh gyakorlatból átkerült dallamáról: RMDT II., 42. sz.
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Advent
http://www.unnep.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=292&Itemid=42
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kda/0/17882/1
http://mek.niif.hu/05800/05873/html/rmkt0010/rmkt0010.html
http://paloc.index.hu/este/advent.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
