saját fotó
Emlékszem, mikor végre,
bátortalanságom félretéve
hozzád el?ször mentem,
abban a régimódi rozzant fotelben
vártál, kissé színpadias pózban.
Látom magunkat,
vontatott, idétlen mondatok
tetézték zavarunkat.
Nem illett rád
amit hallottam rólad,
hódítasz, mestere vagy a szónak.
Nyitott inged, f?zetlen cip?id,
meg az a félig
borostás képed…
Nahát!
Miért rajongtam érted?
Mi f?tött akkor engem ,
milyen hatékony méreg
járt át meg át?
Te érted?
S kés?bb is…A találkozások,
meghitt beszélgetések…
Ismertük egymás féltett titkait.
És látod!
Végül azok a nyomasztó hallgatások…
A megszokás bolond dolog…
De azért ugye, megbocsátod,
ha visszagondolok…
Legutóbbi módosítás: 2009.11.25. @ 13:36 :: Koosán Ildikó
