Thököly Vajk : Kolduló ünnepek

*

 

az idő szögre akasztva lóg, rozsdás szegen, kínján szánalom,

csendes a lélek láza, hol kövek között lüktet a fájdalom,

a házakban, a hangokban, hol komor az imádság egész évben,

karácsony lesz itt is, s ott is, ajándék nélküli szegénységben.

 

csendes éj, csak a korgó áldás marja valahol a mélyben,

se fenyő, se meleg, csak utca, a hideg járdák szegletében,

mert itt a hó nem öröm, inkább a nyomor újabb akadálya,

sírni tudna, ha lenne könnye, ha nem hagyta volna a kukákban.

 

az arc, mit a harc a mindennapokért, korán vénített persze,

kályhám melege eltaszítja messze, nincsen ölelni mersze,

csak a szívem meghasad, ha változtathatnék a világon, innen,

de nem tudok, s ő ott marad a porban, a hóban, nem vagyok Isten.

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk