*
az idő szögre akasztva lóg, rozsdás szegen, kínján szánalom,
csendes a lélek láza, hol kövek között lüktet a fájdalom,
a házakban, a hangokban, hol komor az imádság egész évben,
karácsony lesz itt is, s ott is, ajándék nélküli szegénységben.
csendes éj, csak a korgó áldás marja valahol a mélyben,
se fenyő, se meleg, csak utca, a hideg járdák szegletében,
mert itt a hó nem öröm, inkább a nyomor újabb akadálya,
sírni tudna, ha lenne könnye, ha nem hagyta volna a kukákban.
az arc, mit a harc a mindennapokért, korán vénített persze,
kályhám melege eltaszítja messze, nincsen ölelni mersze,
csak a szívem meghasad, ha változtathatnék a világon, innen,
de nem tudok, s ő ott marad a porban, a hóban, nem vagyok Isten.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.30. @ 19:47 :: Thököly Vajk