Pogány Gábor Máté : Eskü a kedves sejtett irányába

Ott az el?bb még te ültél

és nevettél rám- némán

a szemeddel. Hová t?ntél?

A hiányod vonza tekintetem.

E problémát tekinthetem

személyesnek, vagy a tiéd is?

Ahogy érzed. Én érezlek téged is.

 

Ölelnélek  már meg!

Növesszek már szárnyakat!

Ez-a szárnyak- sajnos vágy marad,

Amíg nem ölellek. Ok- okozat.

Kedvet szeg.

 

Lapozzunk.

Szeretlek,

S egy b?nöm megtenni nem fogom:

hogy hiányod szép lassan megszokom.

Soha.

Legutóbb szerkesztette - Pogány Gábor Máté
Szerző Pogány Gábor Máté 82 Írás
nope