Már mindent kiírtam fejemből,
jó volna találkozni magammal,
legalább reggelente a tükörben,
vagy a kirakatokban, amikor megállok
és tudom, nem érdekelnek a ruhák,
csak mozdulatlan tisztelgek, tíz nap után.
Közben annyi minden történt…
Semmiség e minden.
ő roppant fegyelmezett,
én meg elakadtam az akkori szinten.
Most kell tovább lépnem, veszélyes a játék,
nem felelnék többé ostoba szabályért.
Tetteimben szív beszélt, így adta az Isten,
Most meg, mintha azt üzenné,
ésszel él az ember.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.26. @ 22:23 :: Kőmüves Klára
