ADVENTI KETT?S KERESZT
Lassan emelkedik.
Kötél nyakában, mögötte nyolc pár
dolgos kéz.
Talpa gödörben, mint az ország.
Mégis – szárnya van!
Kett?s , vízszintesbe rendezett léc-gerenda
az oszlopon.
Címerb?l f?térre álmodott
csöpp megmaradt magyarság.
Kett?s kereszt.
A hiteim. Az emlékeim.
a hordozott, továbbadott,
átörökített génjeim.
Az istenem, a más istene,
Azov, Meotisz, könny? megélhetést
kínáló tengere,
Emese szerelme és az álma,
a sárga lángot hordozó
szarvas futása,
tíz törzsek tudatos, kényszer? vándorlása
új hazát találni.
Szeretek megállni
minden kereszt alatt.
pihenni, nem imát ledarálni,
faluvégen.
Gondolkodni.
Hol idétlenségen, hol a mindenségen
jöv?be látó,
fára szögelt, vagy betonra bádogból
es?re-télre tett
jelenen.
A Krisztus eljövetelét várom.
Mindegy hogyan jön!
Megszokottan, kisdedként,
mellette jászol, meg pásztorok,
becsönget, vagy belopódzik,
leszáll fal-dísze feszületr?l
és gyermekként kanalaz bele borlevesbe,
kap ízelít?t kés?bb
kezével osztandó pár halakból.
Eljön.
A megváltás ígért jelét,
azzal a fajtámra kényszerített
kedves másodikkal,
viselem.
-csataloo-
BGJ.2009.11.28.
