– Jó napot, asszonyom! Segíthetek?
– Á, csak nézegetek – válaszolta földreszegezett pillantással a jólöltözött negyvenes hölgy, és zavarában átviharzott a gyerekrészlegre. Ott aztán a polcok látszólagos takarásában alaposan szemügyre vette a modelleket.
Az eladó egy darabig a pult mögül figyelte látogatója elérzékenyült arckifejezését, majd mint aki biztos a dolgában, odasétált hozzá.
– Ezek a hároméves modellek – mutatott az egyikre. – Teljesen életh?ek, és kifogástalanul m?ködnek. Mindegyiket tesztelték, garantáltan nem lehet megkülönböztetni ?ket a valódiaktól.
– Igen? – kérdezte a bundás hölgy kissé bizonytalanul, és megérintette a egyik demó modell kezét. Beleborzongott, amikor a puha ujjacskák az övé köré fonódtak.
– Mégis, mi az elképzelése? Ezt a szériát például nagyon viszik.
– Igen, én is ilyen két-hároméves formára gondolok. Tudja – nézett az eladóra párás szemmel -, minden vágyam egy kicsi.
– Asszonyom, ezt a jogszabály miatt meg kell kérdeznem, nem akarna inkább egy igazit?
– Elváltam – válaszolta a n? -, és amúgy is túl vagyok már a babázós koron. Az éjszakai felkelések pedig a munkám rovására mennének. Hosszúak a napjaim, így nem jutna id?m az óvodába loholni a gyerekért, vagy külön foglalkozásra járatni. Felel?s beosztásban dolgozom – keményedett meg a hangja egy pillanatra.
– Értem – mondta az eladó békülékenyen. – Csak még egy aláírást kérek. Akkor a formaságokkal megvolnánk.
– Fiút vagy kislányt óhajt?
– Egy olyan két és fél éves körüli kisfiút, mint ez itt – mutatott az egyik modellre a második polcon. A rövidnadrágos kisfiú aranysz?ke tincsei, és a kis gödröcske az állán egészen megbabonázták.
– A hatos széria – nyugtázta az eladó. – Ez most a csúcsmodell. Pszichológusok egész hada dolgozott a megjelenésén, és ami még fontosabb, a személyiségén. Azt hiszem, sok öröme lesz benne. De az eggyel korábbi változat is kit?n?en sikerült.
– Nekem ez kell! – mondta határozottan a bundás hölgy. Megigazította a vállán lógó retikült.
– Hozom is a raktárból – buzgólkodott az eladó. – Hacsak nem kér hozzá egy-két extrát. – Ha hajlandó megvárni – folytatta a kérd? tekintetre -, olyan példány is legyártható, amelyik hasonlít magára. Elég, ha elküld néhány fényképet. Kívánságra vállaljuk a modell inicializálását is, a rendelkezésünkre bocsátott információ alapján feltöltjük a memóriáját közös emlékekkel. Két hét múlva maga csak bejön hozzánk, majd hazasétál a fiával.
A n? töprengett egy kicsit, majd az eladó felé fordult.
– Inkább magam csinálnám a dolgot, mégiscsak a fiamról van szó.
Csillogó szemmel nézte a polcon mosolygó modellt. – Most elviszem.
– Rendben van, asszonyom. Máris jövök.
– Csak még valami – tette le nyögve a tizenvalahánykilós dobozt. – Nagyon fontos, hogy az els? bekapcsoláskor a szemébe nézzen. Segít kialakítani a köt?dést. Egyébként az akkumulátora negyvenkét óráig üzemképes. Itt a garancialevél, és azt is érdemes tudnia, ha netán egy id? után ráunna, és egy másikat szeretne, beszámítjuk a régit.
– Köszönöm – mondta a bundás hölgy. Alig várta, hogy hazaérjen, de el?tte még útbaejtett egy gyermekruha-üzletet.
Egész délután a kézikönyvet tanulmányozta, aztán jó félóráig csak ült a kicsomagolt modell el?tt. Olyan elragadó volt, mint az álmaiban. Aztán bedugta a drótot és a számítógépen megnyomta az indítás gombot.
A kisfiú egyenesen ránézett. – Tengerkék a szeme – motyogta a n?. Másra nem is tudott gondolni.
– Mama – szólalt meg a gyermek.
– Kisfiam! – akarta magához ölelni az anyja, de szerencsére még idejében eszébe jutott a használati utasítás.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.26. @ 17:34 :: Magyar Csaba
