CARLOS DE OLIVEIRA: Szonett
– még egy kis portugál költészet – (1945) Azzal vádolnak, keser? vagyok magam is, akár a fájdalom költészetemben, mintha nem olvasóimé lenne minden szerepem, érzésem, apró leírt szavam… Szépség? Egy nap talán azt is megéneklem, amikor már nem [… Tovább]
Mese a Nap fiáról
Phoibosz Apollón a görög napisten az Olümposz többi lakóihoz hasonlóan nem vetette meg a szerelmet halandó nőkkel – mondják a mondák. * Tizenhét éves sem volt még, amikor férjhez adták. Távoli északi tartományban volt a hazája, ahol hatalmas nyájak [… Tovább]
Indul a vonatom
Megy a vonatom Feketére festett roppant acél testétTisztelettel vegyes, félelemmel lestékEgyszer? emberek Fényes acélpáron, ezer kocsi súlyát Hegyek-völgyek között füstölögve húzták Acélszekerek Akik egykor féltek, boldogan reméltekBaranyából Tolnába hamarabb elértekGondtalan Összevissza- rendben, milliónyi sínpár Százezernyi messze, másik világ [… Tovább]
Búcsú az összkomforttól. I. Változat: Garzon a negyediken
Első szereplő GÁBOR – vadonatúj garzonlakó és alkoholista. – Második rész * Belealudtam a kétségbeesésbe. Jól csinálta végül is a teremtő, hogy ha az ember agya nem tudja elviselni tovább, amit a maradék értelem világánál hirtelen megmutatnak neki, hát [… Tovább]
Magyarabb vagyok?
Mesélek nektek egy történetet, talán egyesek okulnak belőle. * Itt Kanadában a fiuk közül nagyon sokan pecáznak, legalábbis az én ismeretségi körömben. Ez a fajta időtöltés az, ami összetart csoportokat. Van köztük magyar, erdélyi magyar, magyar roma, csángó, székely [… Tovább]
GONCALO M. TAVARES: Víz
– kortárs portugál költészet – A kávéházban egy pohár vizet hoznak ki nekem, mintha megoldaná minden gondom. Mily nevetséges, magamban azt gondolom: nincs megoldás. És mégis, miután felhörpintettem a vizet, már nem érzem a szomjúságot. S e különlegesen szervi érzés [… Tovább]
Írjunk kommentárokat!
Kommentálni annyit jelent, mint értelmezni, magyarázni, pl. egy szöveget. Aki kommentárok, hozzászólások írására vállalkozik, annak nemcsak a szakmai alapokat kell úgy-ahogy ismernie, nemcsak némi esztétikai ízléssel kell rendelkeznie, de nem árt taktikailag is felkészültnek kell lennie. Mert jegyezd meg, kedves [… Tovább]
Titok
A várakozás ciklusból Csend. Semmi sem. Titok. Belőle a rágó-illatú csókokra emlékszem. airwaves volt azt hiszem csendben ült és csillogott a szája és én csak csókjára vágytam Belőle arra emlékszem, ahogy a táborban görnyedve ült. gitározott [… Tovább]
A hatodik nap
– Tutira le van zsírozva az üzlet, F?nök! – újságolta örömmel a pufók és kissé kopaszodó, ám talán éppen ezért a haját hátul a kelleténél hosszabbra növeszt? üzletköt?. Izgalmában pelyhes szárnyacskáit is kétszer összekoccintotta. – Igazán jól jött, hogy [… Tovább]
Pár gondolat az öngyilkosságról
* Azt hiszem, ez a gondolat minden ember fejében megfordul, megfordult. Az enyémben is, először, amikor lehettem vagy tizenöt éves. Nem éreztem az otthon szeretetét, elkeseredett voltam, a világ elment mellettem, és nem nyújtott segítő kezet a jobb megértéséhez. [… Tovább]
Miért nincs a csillagoknak saját fényük?
Unokámnak, Birsa tündérnek (Bíró Sarolta) írtam egy kötetnyi prózai és verses mesét. Ezek egyikét teszem most közzé. Hátha akadnak, akik továbbmesélik. Valamikor réges-régen, amikor még a Nap is fiatalabb volt, az égen járó bolygóknak és csillagoknak önálló fénye volt. [… Tovább]
Á(L)hulláMOK
Hullámok lassan mozogták körré az időt a kontúrtalan szépia-hajnalban a titokból született csillogások festettek arcot a hullámoknak és én csak néztem őket és nem néztem arra ahol feküdni hittelek és nem néztem arra, csak a hullámokat az ezredéveket [… Tovább]
WILLIAM SHAKESPEARE: CXXXIII. szonett
Fogd vissza a szívet, amely kínoz s barátommal egy folyton sebez! Miért kell, hogy két férfiú sírjon, hát az én kínom nem elég neked? Kiszakított önmagamból szemed, s tömlöcbe vetette másik énem, te, ? és magam – három [… Tovább]
Pillanatkép
* Át akartam menni az úton, s járdaszélen, a sarkon megálltam. Körülnéztem, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy anima film közepébe cseppentem volna. Rohanó lábak dobogtak körülöttem, autók suhantak minden irányba. Felettem reklámok villogtak. Gondoltam, még jó, hogy a járda [… Tovább]
Lélek-szonettek
I. Hogyan kell szeretni s nem szeretni? Meddig ég a láng kiolthatatlan? Oly mély-e a lélek – szörnyű katlan – Hogy súlytalanságom elfeledni Bűn és átok, míg van kit keresni Tükör mögött, múló, halk szavakban? Itt [… Tovább]
Alapítvány
Ma, a nagyszünetben el kellett futnom a 6. b el?tt. Viktor és Laci a folyosó végén állt. Megint teli torokból üvöltötték: aaaaaaaaaaaaalapítványi tag. Olyan hülyék. Kati, Enci, Hajni ott loholt mögöttem. Attilát hétf? óta nem láttam. Biztos beteg. Enci azt [… Tovább]
JULES LAFORGUE: A cigaretta
E lét lapos, tele ostobasággal. Én magam biz már semmit nem remélek. S hogy id?m elüssem, várva a végre, rágyújtok utolsó cigarettámra. Vívjatok, csontvázai a jöv?nek, én már csupán a mennybolt felé tartok, extázisban, nem hatnak meg a [… Tovább]
Meghalt az iszákos n?
Meghalt az iszákos n?… Halkan. Egyetlen szót se szólt. Kiitta poharát, az utolsó cseppet, Köszönt a halálnak, Még mosolygott egyet, És eldúdolt egy vidám indulót. Arcát vörös abrosszal befödte a szesz… Hajnalban kelt, mert imádta a mámort. Hitte: így könny? [… Tovább]
Írjunk verselemzéseket!
Az ‘Alkossunk remekműveket” iránymutatása után megszületett az újabb kulturális instrukció. Ez verselemzések írására biztat. Megismerkedve az elemzési példákkal, voltak olvasók, akik követték az utat. George Sand, alias Aurore Dupin mai inkarnációja felbontotta a napi levelét. Meglepődve látta, hogy egy [… Tovább]
Kollégiumi kaland, és ami utána jött…
A képen jelenet: Egy botrány részletei című filmből * Barátságos, nyílt, vidám teremtés volt Tímea. Így nem csoda, hogy sok barátra, jó pajtásra tett szert. Most is, a főiskolai elhelyezkedés alatt — matematika-fizikát hallgatott — több ajánlatot kapott, [… Tovább]
Vers
1. Hit vagy. Ha látlak újra, atomokká tépem a fényeket. Hogy lehess. Hogy élhess. Ég vagy. Csodáid életre keltenek egy elfelejtett világot. Halhatatlan vagy. Olyannak hiszlek, amilyen a táj, a szín a vakságból megtért hitetlen előtt. Hang vagy. [… Tovább]
Trója sorsáról döntenek az emberek 2.
Részlet Horia Stancu: Aszklepiosz című regényéből. /2. rész/ * Ha jól emlékszem, tizenhat éves lehettem. Tizenkét éves koromig az asszonyok szállásán éltem, gyermekként játszadozva, hallgatva a rabnők meséit, majd később Kheiront. Mivel még fiatalnak tartottak — ebben törékeny alkatom is [… Tovább]
WALLACE STEVENS: A puszta lét
Wallace Stevens (1879-1955) modernista amerikai költ?. Magyarra kevés versét fordították le, pedig több figyelmet érdemelne… WALLACE STEVENS: A puszta lét Pálmafa áll az elme peremén, túl az utolsó gondalotokon, belen? a bronz horizontba. Aranytollú madár énekel a [… Tovább]
Alkossunk remekm?veket!
Volt valaha egy “kultúrpolitikus”, aki az irodalmi színvonal emelése érdekében arra szólította fel az írókat, költ?ket, más irodalmi alkotókat, hogy “Alkossanak remekm?veket!” Vajon teljesen kihalt már ennek a bl?dli jó tanácsnak a szemlélete? George Sand, alias Aurore Dupin mai [… Tovább]
WILLIAM SHAKESPEARE: CXXXIX. szonett
Ne várd, hogy értsem kegyetlenséged, mivel ridegen a szívembe döfsz, inkább nyelved, mint szemed sebezzen, büszkén, s ne aljasul használd er?d. Valld meg: egy ideje már mást szeretsz, ám ha engem látsz, másfelé ne nézz, mi szükség rá, hogy [… Tovább]
Folyosó
* Folyosó Folyosó, minden ajtó zárva, Nincs kiút, árva vagyok, árva. Kérem, én szeretnék élni. Nincs válasz, nekem nem lehet kérni. Nincs merre, nincs miért. Nyújtani szeretném kezem valakiért, De soha nem lesz senki, semmi, Csak e [… Tovább]
WALLACE STEVENS: A dolgok egyszer? lényege
Miután lehulltak a levelek, visszatérünk a dolgok egyszer? lényegéhez. Mintha el kellene képzelnünk, hogy eljutunk a képzelet végéhez, lelketlenül, egy tehetetlen megváltó által. Még a megfelel? jelz?k kiválasztása is nehéz. E tompa hideg, ez az ok nélküli bánat. [… Tovább]
Kimondatlan szavunk (fúga)
“Csended ragyogja néma könny, Hangod derengi néma csend.” — Csended ragyogja néma könny. Hangom ragyogja elfojtott ima. Csendem derengi űr, ha fönt Hangod derengi múltunk alkonya. Csendjét ragyogod a jégcsapoknak, Hangját ragyogod az olvadásnak. Csendjét derenged [… Tovább]
Porló hitek
Az érzelmek fakulnak, a kapcsolatok lazulnak, a remények fásulnak, az álmok elillannak, a hitek porladnak – a változások magukkal sodornak. De néha, ha elég er?t érzek, megpróbálom a porló hiteimet összeragasztani… Hogy el ne veszítsem önmagamat! Porló hitedet ragaszd össze,keresd [… Tovább]
KOWALSKY, A KOTTALAPOZÓ
Az úri megjelenésű Kowalsky Kázmér kissé kopottas frakkban, szerényen meghajolt * Az úri megjelenésű Kowalsky Kázmér — kissé kopottas frakkban —, szerényen meghajolt, mikor Kertész Amália, a hervadtkorú zongoraművésznő kecsesen rámutatott, mintegy ráhárítván a tapsvihar egy-egy morzsáját a [… Tovább]