George Sand, alias Aurore Dupin mai inkarnációja felbontotta a napi levelét. Meglepődve látta, hogy egy vers és a hozzá fűzött szöveg olvasható benne.
Tisztelt GS!
Elfogadva a felhívást, magam is készítettem egy verselemzést, melyet megküldök, bízva abban, hogy elnyeri a tetszését. Egy versrészletet választottam, az alábbi négy sort:
A mindennapra kellő rózsák
már nem szökkennek szárba rég.
Levelük, illatuk elhervadt, fakult:
ma egyikőjük se május-szép.
(GS elégedetten felkiáltott: Íme, a kedves olvasóm egy majdnem tökéletes alkotást választott. Ezt nevezem én VERS – nek. És nemcsak azért, mert én írtam, hanem azért is, mert nekem nagyon tetszik. Hiszen tobzódnak benne a gondolatok, az eredeti szófözések, tehát mindazok a stíluselemek, amik az írogató akárkiktől a KÖLTŐ-T megkülönböztetik. És a képei!…Kíváncsian várom, mit ír erről az olvasó-elemző.)
Kezdem rögtön az elején, mert a verselemzést helyes az elején kezdeni.
„mindennapra” – mennyi id? és tér foglaltaik ebben az egy szóban! Mint Id?, minden napot jelez, a jelenségek folyamatosságát, egymásutániságát, de a térre is érthető, hiszen több nap is van az ?rben, és így nem egy meghatározott Napról van itt szó, hanem minden Napról! Kár, hogy nem tudjuk, hogy hány Nap is van a világegyetemben, de a „minden” összefoglaló értelme áthidalja az ismerethiányt.
„kell?” – ez különösen megragadó jelz? (melléknév?). Többértelm?. Lehet az értelme az, hogy „szükséges„, lehet, hogy „kívánatos„, lehet, hogy „kielégít?„. Melyikr?l is lehet itt szó, különös tekintettel a rózsákkal való összefüggésre? Sorra veszem ?ket!
„Kell? rózsák” .
„A mindennapra szükséges rózsák” esetleg arra utalhat, hogy legyen meg minden napodra a kell? számú tüske (hiszen tudjuk, hogy nincsen rózsa tövis nélkül és a vers szül?je sem lehet meg egy nap sem szurkálódás nélkül).
„A mindennapra kívánatos rózsák” mélyebb elemzésben utalhatnak Rózsa nev? hölgyekre, akik a szerz? számára kívánatosak (hiszen saját bevallása szerint 4 éves kora óta folyamatosan szerelmes), vagy ha rózsalevest készít magának, akkor az étel kívánatosságát fejezi ki remekül.
„A mindennapra kielégít? rózsák” nem is annyira rejtetten szexuális tartalmat is hordoznak. Egyrészt aki szeretkezett már rózsalevelekkel behintett ágyon, az megérti a kép zavaros, mégis kifejez? értelmét! Másrészt kielégülni a rózsák által a szexuális perverzió egy sajátos fajtája lehet. És végül az sem elvetend?, hogy esetleg olyan Rózsa nev? hölgyekre gondol, akiket az el?z?ekben „kívánatos”-nak titulált és akik ezek szerint kell? kielégítést produkálnak.
Gyengíti a kép erejét, hogy a szerz? nem igazít el abban, hogy a „kell?” melyik értelmét kell értenünk! Lehet, hogy ? maga sem érti pontosan?
Idáig még úgy-ahogy elmegy a dolog, de ezek után gond keletkezik, mert ezt olvasom: „már nem szökkennek szárba rég.” Ez a szexuális gondolat továbbf?zése. A „szárba szökés” képileg jeleníti meg az egyik legf?bb férfigondot. (Bizony, egy id? után már nem mindenkinek szökik szárba a rózsája!)
Vagyis a leírtak szerint az a helyzet, hogy szárba nem szökkent rózsákkal kellene kielégítéseket eszközölni? Bajos dolog, mert a szárba szökkenés, hogy úgy mondjam „szükséges” technikai feltétele, legalább is „kívánatos” a „kielégít?” funkcionáláshoz. Mihez lehet valójában kezdeni a mindennapra kell?, de valójában szárba nem szökkent rózsákkal? Az legfeljebb csenevész kis akármi lehet, de nem igazi rózsa.
De milyenek is ezek a szárba nem szökkent rózsák?
„Levelük, illatuk elhervadt, fakult” Most már végképp összezavarodtam, de nem adom fel. Az hogy a levél elhervadt, érthet?, még az is elmegy, hogy a levél fakult, de az, hogy az illat elhervad – hát ez micsoda se füle, se farka megállapítás? Az illat sok mindent tehet, de nem hervad, nem fakul – legfeljebb sajátosan írók versszer?ségeiben. Kezdem sajnálni a vers íróját. Nem elég, hogy nem tud szárba szökkenni a „rózsája”, de még hervadt is, fakult is, vagyis töppedt, löttyedt, fittyedt – hát nem irigylem. De ilyen állapottal hogyan függhet össze a „mindennap” gyakorisága? Ha nem szökken szárba, akkor már nem kellene „mindennapra kell? rózsa”…
„ma egyik?jük se május-szép”. Tehát vannak rózsák (nem tudjuk hány rózsa van, csak azt tudjuk hogy „mindennapra kell?” van bel?lük), de egyikük sem „május-szép”. A szépség fogalmának eredeti összekapcsolását tapasztaljuk, mert nem elég, hogy nem „május-szép” egy növény, de még csak nem is „július-szép”. „augusztus-szép”, vagy „szeptember-szép”. Hát akkor milyen? „október-csúnya, december-rút”, vagy mi a fene?
Bizony, ezt a rózsakertet már nem ártana felújítani, hiszen a rózsái szárba sem szöknek, nemhogy mindennap, de harmadnaponként sem, továbbá elhervadtak, kifakultak, szépségük sem májusi – hát akkor minek, kinek kellenek már ezek?
Kedves GS!
Elemzésem a Ön példamutatásai szerint történt, csak a stílust tettem kulturáltabbá. Folytathatnám a „m?” további sorainak vizsgálatával, de nem jutnék más eredményre. Tekintsen el attól, hogy min?sítsem az „írásm?vet”.
Remélem munkám elnyerte a tetszését.
GS felháborodottan lecsapta a levelet az asztalra. Hát ezt érdemlem én? Én, aki nemcsak írom, de oktatom is e verselemzés tudnivalóit? Hogy mire vetemednek már egyesek! Komolyan vették, hogy írjanak ?k is verselemzést? De ha már írnak, miért éppen az én négy soromat boncolják fel? De ha már felboncolják, akkor legalább ne trancsírozzák szét! Ez ugyanis az én jogom, csak én tehetem meg, ha úgy látom jónak!
Mit tett ezek után Georga Sand mai reinkarnációja? Ismét ledöntött pár kupica „maró-tintát”, aztán elmerült a hétköznapi életben, elment mézcseppeket keresni, hátha a szájízét fel tudja édesíteni….
Legutóbbi módosítás: 2019.05.17. @ 16:52 :: Adminguru
