Kovács-Cohner Róbert : Ephata IX.

Részlet Ephata – Álom egy ablak üvegén című kötetemből

 

 

XI. Évszakok

 

Ez a hajnal sosem ér véget.

A hó elolvadt.

Egy kis japán kertben kóborolunk:

én és a pirkadat.

Lágy fényeddel hegynyi üstököm simítod:

fehér vagy, mint a gésák –

az éjjelbe mostad minden bűnödet.

Árulásaid most árnyékokként

a fák ágaira akasztva lógnak.

Ők is árulók:

kecses tested védtelen lökték az égre,

de én megvédtelek a felhők gyalázatától.

 

Kis japán kert, tavaszi reggel,

s ez a reggel sosem érhet véget.

Sugár-karjaiddal átölelsz,

és csendre intesz:

a fák rügyezésének

dallamát hallgatjuk éteri csendben –

minden új bimbót egy távoli harang

kondulása köszönt.

Bambuszból szőtt ágyban

teát iszunk, halk,

harmatízű teát.

A fák feléd nyújtóznak,

és ránk sóhajtják

az élet szeretetét.

 

Már teljes díszben állnak sorfalat

virágzó nászágyunk körül,

és visszaverik még a leselkedő delet –

háttal állnak titkosan,

és én a reggelbe merülök,

beléd merülök iszonyú vétkeimmel –

benned fürdöm:

a reggeli ég kékjében.

 

Dél van. Hosszú utam nyara.

A kis japán kert izzadságunktól fénylik,

s a kis tó a kéj ritmusára lüktet:

minden hullám harangkondulás –

a tó hullámzik. Habjai lábunk nyalogatják,

vörösen izzunk az ég közepén,

s a fák a hőségben görcsbe görnyednek:

már nem bírjuk sokáig.

 

S áll még a japán kert:

Ide jutottunk. Itt maradunk.

Érezd az otthon szenvedélyét.

Csak sírni ne kezdj, ahogy

egy villámmal utolsót döfök beléd,

és felsikolt bíbort fröcskölve a vihar –

ne hagyd, hogy a kert párába fúljon,

ne ijedj meg a dörgéstől:

csak én sóhajtom rád a kis szülői házat,

a sötét rengeteget,

a magányos utat,

eltörött gyermekkorunk éles szilánkjait.

Csak sírni ne kezdj.

 

Délután van. Bágyadt délután.

Zuhog.

A kert fái ködbe burkolóznak,

s hagyom,

még hagyom,

hogy köd-karjaimból lágyan-sárgán

derengj egy elfelejtett tájra.

Ne félj.

Kis fényed örökre meghagyom.

Sikoly szakad fel belőled,

az égtájak, a miért-ek sikolya,

s a feltámadt szél borzolja

a kert fáiról lehullott avart.

 

Sötét van. Hideg.

Hegy-üstököm mögé bebújsz –

ne félj.

Itt nem láthat senki sem.

A fák csontvázkarjai kopognak válladon.

Csak hátra ne nézz:

a régi fák árnyai erdővé mérgesedtek –

a hold én vagyok,

és én vakítlak el minden csillagból.

Csend van. A harang meg sem mozdul.

Beléd oltottam, húsoddá tettem

minden régi fájdalmamat.

Nem látlak.

De érzem pihegésed.

S ha hittél valaha, még most is hiszel.

Las Vegasba megyünk, ha elhiszed,

hogy már csak űr vagyok,

s nem félsz lelkem pusztaságától –

akkor majd ott felmész

a fehér csigalépcsőn.

(a kápolnából zúgott a harang)

Nem tudom, hallasz-e még.

Üres vagyok.

Oly csendes, szelíd ez így.

Nem fontos,

lélegzel-e még.

Hajnalodik.

 

Minden megváltozott.

Metamorfózis.

Részed vagyok: apró spermium

végtelen tested száguldó kozmoszában,

s tán újra megteremtesz –

De nem látlak már,

hisz a fák helyén

tátong a sivatag.

Nem emlékszem rád,

pedig te voltál a fény –

most már csak hidrogén s hélium,

s itt fekszem, mint egy napsütötte darab kő –

 

 

————————————————-

 

Részletek az Ephata – Álom egy ablak üvegén cím? kötetb?l:

 

Ephata II.

Ephata VIII.

Ephata IX.

Ephata X.

Ephata XI.

Legutóbb szerkesztette - Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.