arcodon tüskék
szemed mocsárszínû
ki tudja mióta vársz
és én hányszor
mentem el melletted
aztán veled feküdtem
mással ébredtem
monoton liftezésekbe zártalak
míg tealevélbõl szõtt
ábrándokba menekültem
te mégis mindig itt voltál
de én alig láttalak
a hályog-effektusok
folytonossá váltak
sûrû egymásutánban
zsibbasztottalak
szürkére-zöldre
magamat meg
rózsaszínre untam
hogy elviselj
útjaim egyre keskenyebbek
és félek visszanézni
pedig tudom
kell valami más
valami sokkal egyszerûbb
valami tisztább
valami te.
/2007-06-03/
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: csurai zsófi