Felhasználói fiók

Ha valami szépet látok,

Mindig eszembe jutsz…

De a kezem még tétova,

Nem nyúl telefonért.

És a sarkon még egy feles,

Felejtsünk  el együtt,

Úgy könnyebb: neki elhiszem.

Látom, amit gondolsz,

Hogy te sem bírtál velem, én

Sem bírok magammal:

Harmadosztály. Nem szerelem.

Meghalt az iszákos n?…

Halkan. Egyetlen szót se szólt.

Kiitta poharát, az utolsó cseppet,

Köszönt a halálnak,

Még mosolygott egyet,

És eldúdolt egy vidám indulót.

Arcát vörös abrosszal befödte a szesz…

Hajnalban kelt, mert imádta a mámort.

Hitte: így könny? napja lesz.

Most tán égi kocsmában üldögél,

Millió üveg az asztalán.

Megvígasztalja ez talán.

És azt gondolja:

Ezen is túl vagyunk…