Az úri megjelenésű Kowalsky Kázmér — kissé kopottas frakkban —, szerényen meghajolt, mikor Kertész Amália, a hervadtkorú zongoraművésznő kecsesen rámutatott, mintegy ráhárítván a tapsvihar egy-egy morzsáját a bonviván számban menő kottalapozójára. Szakmai berkekben csak úgy tartották számon, hogy Kowalsky a villámkezű.
Persze, csak akkor prezentálta Kázmért, a volt tánc és illempedagógust, amikor a közönség egy része már a ruhatár előtt tülekedett a kabátokért.
Eközben még a koncertteremben a zenerajongók ráérőbb és megértőbb része illedelmesen összeütötte a tenyerét Kowalsky bravúros lapozását dicsérve. Így együtt elég szépen hangzott, mert a felcsapódó bársonyszékek kattogása, hatalmas tetszésnyilvánítás illúzióját keltette. Ilyenkor — mint ma is — a snájdig, hivatásos kottalapozó elérzékenyült, s nagy, fenomenális alakításaira emlékezett, Amália karrierje kezdetén, amikor a művésznő fejbiccentésére megnyálazta a jobb hüvelyk és mutatóujját, és hanyag, utolérhetetlen Kowalsky módon fordított egyet a kottásfüzeten. Előfordult, hogy egy-egy ilyen frappáns alakításakor néhány önfeledt néző beletapsolt az előadásba is.
Kowalsky ilyen esetben odaszaladt a legcsinosabban rajongó hölgyhöz, aki a többieken is túltett, és gálánsan kezetcsókolt neki, majd visszamenet két karját feje felett összefonva, mint egy bokszbajnok, üdvözölte a karzatot is.
Ismert volt egy hírneves koncertdirektor, aki csak azért szerződtette a gyengécske Amáliát, mert Kowalsky alakítása garancia volt a sikerre. Már illempedagógus korában vált vérévé, hogy a rögtönzés se volt számára idegen.
Az is előfordult vele, hogy például a harmadik, vagy hetedik sorban egy meghatódástól szipogó hölgy kedvéért otthagyta kottáit, és saját zsebkendőjét kínálta a szentimentális szűznek. Persze aztán bocsánatkérő kutyatekintettel loholt vissza a várakozó Amáliához.
Kár erre azt hinnőnk, hogy Kowalsky csapodár, csélcsap alak volt… Szó sincs róla! Már két hónapja jegyben járt Korponai Jolánkával, a szelíd szemű, szerelmes orgonistával, aki sosem volt féltékeny, mert nagyonis jól ismerte bohókás emberkéjét. Mindketten isten ajándékául tudták be, hogy megismerkedtek annakidején a Zeneakadémia nagytermében, mikor a kisasszony a vizsgakoncertjén Theleman imádságos miséjét játszotta. Az azt követő végzősök fogadásán Kowalsky, véletlenül Jolánka ölébe borította a túlecetezett krumplissalátáját és ez elég ok volt rá, hogy szerelembe essenek.
Az esküvő előtt egy héttel történt a Kowalskyt érintő tragédia. Elvesztette állását, mivel a zongoraművésznő bejelentette, hogy férjhez megy ifjabb Palotás Pista és népi zenekarához. Illetve Pista prímáshoz, másodhegedűsnek. Mindenesetre az könnyebb hangszer, már súlyra is. Egy biztos. Többet keresnek már egy lakodalomban is, mint az egész filharmonikus társaság egy hónap alatt. — A karmestert is beleértve.
Kázmért aznap este Jolánka zokogva találta egy üveg pálinka mellett.
— Azért nem dől össze a világ, kedves — simogatta a nekikeseredett kottaforgató haját.
— Nagy neved van a szakmában. Vállalsz éppen valaki másnál lapozni valót.
— Addig renden is lenne — hüppögte Kowalsky könnyes szemmel —, de nem ismerem a kottát. Amália mindig automatikusan odabólintott, amikor fordítanom kellett.
Jolánka nagyot kacagott Kázmér vallomásán, és magához ölelte a szipogó vőlegényt.
— Nem baj kedves, majd kezeled a fujtatót nekem a templomban. Lapoznod nem kell — csókolta le Kázmér könnyeit…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: kisslaki
