Kéjpalotát emelt a kán
Egy xanadui hegy fokán
Hol a szent folyó, a nagy Alph
A naptalan tengerbe tart
Vak barlangokon át
Kétszer öt jókora mérföld
Virágzó, termékeny aranyföld
Bódító, vad illatokkal telt kertek
A t?znek ellenálló smaragdzöld fák
Id?tlen öreg ?serd?ségek
Napfény által át nem járt zöld világ
Ám lent egy éjsötét szakadék mélyén
A palotától messzi, cédrusos domb alatt
vad táj, átlátni nem lehet sötétjén
túl a fogyó hold halk, halovány fényén
démonok ajkán zengtek fel súlyos szavak!
Mintha a föld lélegzetre fakadt volna
Szállt fel a mélységb?l az ?rület hangja
Forrás tört fel a kénköves pokolból
A lét, a lég vörös színben lángolt
S egyszerre fagyott a mindenség jéggé
S lett a táj a démoni sötétséggé
Táncra perdültek a hegyek sziklái
Kigyúltak a t?zkatlanok szikrái
A buja örömpalota remegett
Ã??rült módján hömpölgyött a szent folyam
Mint ki a önként a végzet felé rohan
Elnyelték az élettelen tengerek
S a távolból meghallotta a Kubla kán
Az ?sök háborút jósóló dalát!
Az örömdóm hosszú árnyéka
Vad hullámokon úszott tova
Zengett a forrás muzsikája
Táncoltatva a barlangokat
S aki ott volt, láthatta a csodát
Jégtermekkel telt napfénypalotát!
Álmomban valaha láttam
Egy gyönyör? sz?zleányt
– Abesszínia szülötte –
Kis kezében lanttal zengte
Az Abora-hegy dalát
Hacsak felidézhetném
álomszép énekét
kigyúlna lelkem mélyén a fény
s én zengeném a zenét
mi újra felépíti
a jégtermes fénypalotát
s ki meglátja, majd hirdeti
kiáltozván: Vigyázz! Vigyázz!
Nézd t?zszemét, nézd szélhaját!
El?tte félvén, térden állj
S alázattal hunyd le szemed
Mert ? máson nem élt sosem
Csak mennyei ambrózián!
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Kubla Khang
In Xanadu did Kubla Khan (1)
A stately pleasure-dome decree:
Where Alph, (2) the sacred river, ran
Through caverns measureless to man
Down to a sunless sea.
So twice five miles of fertile ground
With walls and towers were girdled round:
And there were gardens bright with sinuous rills, (3)
Where blossomed many an incense-bearing tree;
And here were forests ancient as the hills,
Enfolding sunny spots of greenery.
But oh! that deep romantic chasm which slanted
Down the green hill athwart a cedarn cover! (4)
A savage place! as holy and enchanted
As e'er beneath a waning moon was haunted
By woman wailing for her demon-lover!
And from this chasm, with ceaseless turmoil seething,
As if this earth in fast thick pants were breathing,
A mighty fountain momently (5) was forced:
Amid whose swift half-intermitted burst
Huge fragments vaulted like rebounding hail,
Or chaffy grain beneath the thresher's flail:
And 'mid these dancing rocks at once and ever
It flung up momently the sacred river.
Five miles meandering with a mazy motion
Through wood and dale the sacred river ran,
Then reached the caverns measureless to man,
And sank in tumult to a lifeless ocean:
And 'mid this tumult Kubla heard from far
Ancestral voices prophesying war!
The shadow of the dome of pleasure
Floated midway on the waves;
Where was heard the mingled measure
From the fountain and the caves.
It was a miracle of rare device,
A sunny pleasure-dome with caves of ice!
A damsel with a dulcimer (6)
In a vision once I saw:
It was an Abyssinian (7) maid,
And on her dulcimer she played,
Singing of Mount Abora.
Could I revive within me
Her symphony and song,
To such a deep delight 'twould win me,
That with music loud and long,
I would build that dome in air,
That sunny dome! those caves of ice!
And all who heard should see them there,
And all should cry, Beware! Beware!
His flashing eyes, his floating hair!
Weave a circle round him thrice, (8)
And close your eyes with holy dread,
For he on honey-dew hath fed,
And drunk the milk of Paradise.
