Másodikán

I.

Másodikán a magány nem találta a
számom, hát úgy döntött, nem hív.
Bezzeg harmadikán a telefon
pökhendi depressziót csörgött,
míg a képzeletem nélküled
a csókodon ücsörgött.

II.

Másodikán ünnepi tónust kevert
az égi paletta.
Bár hipnotizált a pernyebalett a
t?znél, így is láttam, eljött
a napbarnított Június,
felh?kkel flörtölt
és kikezdett a kerttel,
viszont harmadika óta csak a
Szeptemberr?l kertel.

III.

Másodikán a gödör alján
trambulinra cseréltétek a légypapírt.
Addig fel se fedeztem,hogy
a környéken fészkel egy gólya,
hogy az árkon átlökhet
a pillanat rugója.
Milyen magasra mentem!
Csoda, hogy nem zuhantam rátok,
mert a gravitáció,
vagy a generációs átok
visszarendelt a szobámba,
ahol flancos bazári pátoszt tárolok,
nem nyílik ketté reggel a kávé,
nincs a cip?sszekrényben a Szent Grál.
Harmadika óta nem tudom,
lesz-e,
aki a trambulinon velem ugrál.

IV.

Másodikán a halál udvari bolondja
perceket bukfencezett a mutatón,
eljátszotta, hogy húsz év után
megállíthatom, és nem vár rám
groteszk holtomiglan-holtodiglan
még a mindennapi karón is,
cseppk?-konfliktusokkal,
hogy miért makarónis
a konyharuha,
és melyik m?sort búgja
szótlan a bálvány.
Másodikán úgy t?nt,nem
csak légvárakhoz állvány
az álom,
mintha derengett volna
ott messze a cél
-szokatlan szögb?l ismer?s arcél-
a plátói maratonon,
de harmadikára hazatámolyogtak
a gindélibábok,
a paplan téged szédelgett.
Hány éve már,
hogy minden harmadikám
egy másodikát dédelget?

Szerző Kodaj Bálint 61 írás
zuglói kutya

11 Komment

  1. Ezt a kacifántos “ujjgyakorlat” kifejezést sehogy sem tudom kiverni a fejemből, ergo ama késztetésnek sem bírok ellenállni, hogy további néhány sort és túlbonyolított körmondatot karcoljak a kommentek közé. Szóval ujjgyakorlat. Középiskolai tanulmányaim során volt szerencsém beleszaladni a gépírás fantázianevű tantárgyba, melynek óráit két éven keresztül látogattam. Talán mondanom sem kell, az imént említett időintervallum során több életre elegendő ujjgyakorlat-dózis zúdult rám, a mélyhűtőben, meg valami külvárosi mészárszék fagyasztójában tárolom a fölösleges készleteket. Summa summarum, ha beköszöntenének az ínséges idők, avagy rohamoznának a pusztító elvonási tünetek, lévén a gondviselés kegyeltje, nem lennék rákényszerülve arra, hogy versírással vezessem le az ujjgyakorlat-hiány miatt fellépő feszültséget.De ha nem ujjgyakorlat, akkor pontosan mi is számomra a versírás? Nos – és őszintén remélem, ez nem fog fellengzős, sznob pöffeszkedésnek tűnni- szemetesláda vagy vitrin, bár legtöbbször inkább e kettő keserédes kombinációja. Szóterápia. Papírpszichológus. Ha nem tudnék írni, még a jelenleginél is zakkantabb lennék, sőt, talán alkoholista is 😀
    Elfáradtak az ujjaim. Üdv. B.

  2. Igen, a versírás számomra valóban kiváló ujjgyakorlat, sőt, ujjaim oly nagyon megerősödtek 45 versem becsépelésétől, hogy ha netán egyéb megélhetési forrás nélkül ébrednék egy, a maihoz hasonló, madárcsicsergős, kicsit csicsás nyári reggelen, simán elmehetek hivatásos fingerbuildernek. A kritika kell, a kritika jó, de ezt részedről inkább kötekedésnek vélem. Azért köszönöm, hogy olvastál. Üdv.

    Bálint

Hagyj üzenetet