I.
Másodikán a magány nem találta a
számom, hát úgy döntött, nem hív.
Bezzeg harmadikán a telefon
pökhendi depressziót csörgött,
míg a képzeletem nélküled
a csókodon ücsörgött.
II.
Másodikán ünnepi tónust kevert
az égi paletta.
Bár hipnotizált a pernyebalett a
t?znél, így is láttam, eljött
a napbarnított Június,
felh?kkel flörtölt
és kikezdett a kerttel,
viszont harmadika óta csak a
Szeptemberr?l kertel.
III.
Másodikán a gödör alján
trambulinra cseréltétek a légypapírt.
Addig fel se fedeztem,hogy
a környéken fészkel egy gólya,
hogy az árkon átlökhet
a pillanat rugója.
Milyen magasra mentem!
Csoda, hogy nem zuhantam rátok,
mert a gravitáció,
vagy a generációs átok
visszarendelt a szobámba,
ahol flancos bazári pátoszt tárolok,
nem nyílik ketté reggel a kávé,
nincs a cip?sszekrényben a Szent Grál.
Harmadika óta nem tudom,
lesz-e,
aki a trambulinon velem ugrál.
IV.
Másodikán a halál udvari bolondja
perceket bukfencezett a mutatón,
eljátszotta, hogy húsz év után
megállíthatom, és nem vár rám
groteszk holtomiglan-holtodiglan
még a mindennapi karón is,
cseppk?-konfliktusokkal,
hogy miért makarónis
a konyharuha,
és melyik m?sort búgja
szótlan a bálvány.
Másodikán úgy t?nt,nem
csak légvárakhoz állvány
az álom,
mintha derengett volna
ott messze a cél
-szokatlan szögb?l ismer?s arcél-
a plátói maratonon,
de harmadikára hazatámolyogtak
a gindélibábok,
a paplan téged szédelgett.
Hány éve már,
hogy minden harmadikám
egy másodikát dédelget?
