Indul a vonatom

Megy a  vonatom

 

 

Feketére festett roppant acél testét
Tisztelettel vegyes, félelemmel lesték
Egyszer? emberek

Fényes acélpáron,  ezer kocsi súlyát

Hegyek-völgyek között füstölögve húzták

Acélszekerek

Akik egykor féltek, boldogan reméltek
Baranyából Tolnába hamarabb elértek
Gondtalan

Összevissza- rendben, milliónyi sínpár

Százezernyi messze, másik világ így vár
Boldogan

…borult égbolt alatt, halált visz a mozdony
Szikrát szór a sárkány, Dunába d?lt hídon

Sötéten

…tenyerét dörzsöve, az aranyát számolja

Finánc tömi zsebét, a rakományt vámolja
Kövéren

Sorompóját húzva, bakter áll a háznál
Zsörtöl?d? autós, türelmtlenül vár
Sorokban

Összevissza festett koszos kocsik futnak

Soha nem lesz vége a végtelen útnak
A pokolban
…………………………………………….

 

Zakatol az óra, rohannak az évek
Régen elmúlt percek, gyönyör? emlékek
Simogatnak

 

Égszínkék vagonok mosolyognak mélán
Balaton hullámai tükröz?dnek énrám
Hívogatnak

Nagyszakállú piros, sorompó  csilingel

Füstös vonat köszönt, messze szálló füttyel

…és gyorsabban száguld a vonatom

…és feketén vár rám a vagonom…a vagonom….vagonom…

23látogató,1mai

Szerző Both Péter (Peth) 95 írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet