Megy a vonatom
Feketére festett roppant acél testét
Tisztelettel vegyes, félelemmel lesték
Egyszer? emberek
Fényes acélpáron, ezer kocsi súlyát
Hegyek-völgyek között füstölögve húzták
Acélszekerek
Akik egykor féltek, boldogan reméltek
Baranyából Tolnába hamarabb elértek
Gondtalan
Összevissza- rendben, milliónyi sínpár
Százezernyi messze, másik világ így vár
Boldogan
…borult égbolt alatt, halált visz a mozdony
Szikrát szór a sárkány, Dunába d?lt hídon
Sötéten
…tenyerét dörzsöve, az aranyát számolja
Finánc tömi zsebét, a rakományt vámolja
Kövéren
Sorompóját húzva, bakter áll a háznál
Zsörtöl?d? autós, türelmtlenül vár
Sorokban
Összevissza festett koszos kocsik futnak
Soha nem lesz vége a végtelen útnak
A pokolban
…………………………………………….
Zakatol az óra, rohannak az évek
Régen elmúlt percek, gyönyör? emlékek
Simogatnak
Égszínkék vagonok mosolyognak mélán
Balaton hullámai tükröz?dnek énrám
Hívogatnak
Nagyszakállú piros, sorompó csilingel
Füstös vonat köszönt, messze szálló füttyel
…és gyorsabban száguld a vonatom
…és feketén vár rám a vagonom…a vagonom….vagonom…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Both Péter (Peth)