Varga László : Min? mal?r

Disznóölés Varga-módra… versben, sok humorral!

 

Min? Mal?r.

 

Elmondok egy dolgot, bár kínos az eset,

Talán meg sem történt, tán bizony megesett.

Hideg téli reggel disznót ölni jöttek,

Tanakodtak csendben, nagy terveket sz?ttek.

 

Hangos lett a pitvar, várnak a legények,

Udvarolni jöttek egy disznónak, szegénynek.

Ki az ólban piheg, és terveket kovácsol:

Meg kellene szöknöm ebb?l a karámból!

 

Kinéz most az útra, röffent egyet-kett?t,

Nedvedzik az orra, nem használ zsebkend?t.

A böllér is megjött már, félreáll a szeme,

Mutatja, hogy jól van, de remeg a keze.

 

Kérdi is a gazda: – Felkészültél, Elek?

Mert én disznót fogni melletted nem merek.

Még a végén megböksz, s oda lesz az egész,

A késed is rozsdás, megette a penész.

 

No, fiúk, munkára – mondja most egy legény -,

Mert az ólban csend van, ne izguljon szegény!

– Nem úgy van az, komám, hogy az ólba rontunk,

Jer ide, te asszony, üres a poharunk!

 

Nem szóla az asszony, hozza a poharat,

Iddogálnak csendben a görcsös rendfa alatt.

Közben a disznónak támadt egy ötlete,

Egyet sem töprengett, hisz nincs sok élete.

 

Megbontá a falát a rozzant akolnak,

Azzal sem tör?dve, amazok mit szólnak.

Csendesen kiosont, megbújt a fák között,

De nagyot hibázott, legénynek ütközött.

 

Kicsi dolga lévén a fák közé ballagott,

Nem gondolva arra, hogy egy disznó van ott.

Ijedten felrikolt, gyomra görcsbe rándul,

Kicsi dolga nagy lett, elöl is meg hátul!

 

Inogva elrohan, bokáján a gatya,

Legalább felhúzná ez a lüke, gyagya!

Mint mondtam, elrohan, nekimegy egy fának,

Onnan egy mozdulat, s az akol falának.

 

Megmarkol egy ágat, hatalmasat esik,

Látják a pitvarból, értetlenül lesik.

Felvisít az asszony, riadtan szemléli,

– Húzd fel a gatyádat! – csupán erre kéri.

 

A gazda fia most komótosan lépked,

Megtorpan az ólnál, rendesen elképed.

– Elszökött a disznó! – kiáltja hangosan -,

Nézzetek hát körül mindent alaposan!

 

Nem lehet még messze, talán ott a fáknál,

Vagy a házban lapul a fürdet? kádnál.

Riadalom támad, szanaszéjjel futnak,

Erre várt a disznó, s elindul az útnak.

 

Meglátja a gazda, s így szól a fiának:

– Hozd hamar a puskát, mert megöl a bánat!

Hozza is a legény, cs?re tölti halkan,

Miközben a disznó bújik egy kazalban.

 

Célozna is szegény, de nincs, mire l?jön,

Várakozik mélán: egyszer csak el?jön!

De bizony a disznó meglapult rendesen,

Sipákol az asszony a házban csendesen.

 

– Készültem a napra, s nincs most semmi dolgom!

Látta még a disznót a szemközti dombon.

Durrog kint a puska, összerezzen szegény,

Mert a szomszéd macskát l?tte le a legény.

 

Így történt az eset, hogy egy téli napon,

Megszökött egy disznó, ezért maradt talpon.

De, ha mégsem hiszed, hogy így történt az eset,

Ne ítélj, ne vádolj, ne mondj ítéletet.

 

Mindig arra gondolj: a disznó is csak állat,

Nem kell propagálni, ne jártasd a szádat!

Kímélet, oltalom meghozza jutalmát,

Bár húsod az nem lesz, rágcsálhatsz sok almát.

 

Így történt az eset, ott voltam és láttam,

Én is l?ttem kett?t, közben bepiáltam.

A szomszéd macskáját elhantoltuk csendben,

Már annyit hazudtam, szemem meg sem rebben.

 

Most már ketten élnek, amíg meg nem halnak,

Eltervezték ?k is, gyermeket akarnak.

Kicsiny varacskosok, egyszer meg is lestem.

Ne vess meg, hogy írtam, ne bánts, hogy ezt tettem!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.06.23. @ 10:35 :: Varga László
Szerző Varga László 7 Írás
Próbálkozásaim a zene terén váltak ismertté.Először csak kisérlet, majd tudatosan kezdtem foglalkozni szöveg és egyéb írásokkal. Először dallamokat, majd ahhoz szövegeket is kreálgattam.Előnyöm az volt, hogy mindezt elő is tudtam adni.(és ez ma is a kedvencem) ÃÅgymond kétkezi munkásként létezek, e kicsinyke országban, de mindig teremtek annyi szabadidőt, hogy kedvelt hobbyjaimnak hódolhassak.Szeretek játszani a szavakkal, szeretem az arcon a mosolyt.Bár nem vetem meg az elgondolkoztató műveket sem. És vallom, hogy ebben a rohanó világban kell egy kis mosoly és Szeretet. És ami a fontos - Igazi Barátság. Köszönöm, Csak ennyit akartam...........................................Varga László