Ecsedi Éva : Reneszánsz szerelemes szonett

Mint fesl? rózsa, kés? tavaszban,
Ki reggel a napra nevetve ébred,
Szerelmes szívvel nézlek boldogan,
Hisz a legszebb kincsed nekem ígérted.
Ne menj még kérlek, jöjj fogd a kezem,
Nem lophatja el t?lünk senki a fényt,
Szoríts magadhoz és repülj velem,
Hallgassunk együtt titkos égi zenét.
Megosztom veled minden nappalom,
Minden éjjelem szép színes virágát,
Ég? testemet most neked adom,
Érezd lelkemnek felizzó parazsát.

Mert tiéd vagyok már, csak rád éhezem
Szerelmedre vágyom mindig, szüntelen.

Legutóbb szerkesztette - Ecsedi Éva
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."