Bohóctréfa

 

Rábai legszívesebben elmenekült volna, azonban a kefebajszú porondmester ujja egyenesen rászegez?dött.

    – Az az úr a harmadik sorban – hallotta a szemüveges m?szaki rajzoló. – Jöjjön, a segítségére lesz szükségünk a következ? számban.

    Rábai gyomra összerándult a felszólítástól. Miel?tt vonakodva felemelkedett volna, megigazította a zokniját. Egy pillanatra arra gondolt, hogy nem azt a sötétkéket kellett volna választania a szürke cip?höz, dehát sebtében ezt tudta el?kotorni. Egyáltalán, jegyet is csak a nyaraláson felt?n?en unatkozó gyerekei miatt váltott.

    A testesed? m?szaki rajzoló térdig ér? sortjában, és rózsaszín lábszára közepéig felhúzott zoknijában elvörösödve állt a reflektorfényben. Mindig kerülte a felt?nést, s ha valamivel, épp visszahúzódó magatartásával vonta magára egyesek figyelmét. Ám többnyire leveg?nek nézték.

    – Menjél, Papa! – hallotta kisebbik fia bíztatását. Rábai tétován a porondmester felé indult.

    – Nem kell megijedni, Uram – mondta neki a kefebajszos nyájasan. – Egy egyszer? tréfához kérjük a közrem?ködését. Merlini, a bohócunk, az el?adás kezdete el?tt kisebb balesetet szenvedett, ?t kellene pótolnia.

    – Látja ott Mikront, a világ legkisebb emberét? – mutatott az eddig a porond egyik szegletében megbújó cirkuszi törpére. Neve hallatán a törpe viháncolni kezdett, miközben csúfondárosan meredt Rábaira. – Ha sípolok – folytatta a porondmester -, maga Mikron után ered, és ha sikerül utolérnie, egyszer?en billentse fenéken. De igyekezzen, mert amilyen kicsi, olyan fürgén szedi a lábát.

    A törpe, gyorsaságát demonstrálva, kacsázó mozdulatokkal sprintelt néhány métert. A közönségb?l találgatni kezdték, vajon a kövérkés m?szaki rajzoló képes lesz-e utolérni aprócska ellenfelét.

    Rábainak egyáltalán nem volt ínyére a tervezett fogócska, de nem akarta magát nevetségessé tenni meghátrálásával.

    – Egy utolsó igazítás – mondta a porondmester. – Bohóctréfához krumpliorr dukál -, és ezzel Rábai orrára illesztett egy rikító, piros félgömböt.

    – A ruházatán nem kell változtatni – mérte végig a m?szaki rajzolót. A néz?téren felnevettek. Egész érdekesen alakul.

    Mikron, mintegy véletlenül, Rábai közelébe oldalazott. A porondmester a szájába vette a sípot. Rábai magán érezte a törpe tekintetét. A sokat látott szempárból sütött a gúny.

    Rábait hirtelen elfogta a játék izgalma. Ereiben végigáradt az adrenalin. A sípszó hallatán a törpe felé vetette magát, azonban imbolygó fels?testével Mikron kiszámíthatatlanul cikázott ide-oda. A gyerekek a néz?téren kiabálni kezdtek. Ki a törpének, ki pedig Rábainak szurkolt.

    A fújtató m?szaki rajzolónak többször sikerült szinte lépésnyire megközelíteni a komikus bakugrásokkal, néha bukfencezve menekül? Mikront, aki azonban az utolsó pillanatban  mindig egérutat nyert. Rábait egészen magával ragadta az üldözés heve, így már nem is figyelt a publikumra. Észre sem vette, hogy a kiabálás abbamarad, és a helyét csodálkozó nevetgélés veszi át.

    A ziháló m?szaki rajzoló kénytelen volt szusszanni egyet. Mikron úgy két méterre t?le bosszantó mozdulatokkal, önmagára mutogatva ugrabugrált el?tte.

    Rábai megpróbálta összeszedni az erejét, és a törpére koncentrált. Egyszer az életben nem engedi, hogy packázzanak vele. Most, vagy soha, gondolta.

    A m?szaki rajzoló arca megfeszült, amint éberen figyel? ellenfele irányába lódult. Mikron el?bb cselesen jobbra, majd villámgyorsan balra  irmodott. Rábai nem hagyta magát. Bulldogként loholt a törpe nyomában, centir?l centire közelítve meg. Mikronon el?ször látszott, hogy szorult helyzetbe került.

    A közönség kacarászása hahotává fokozódott. Rábai végre rúgó távolságba ért. Már diadalittasan lendítette volna a lábát, amikor jókora puffanást érzett az ülepén. A m?szaki rajzoló kibillent az egyensúlyából, majd karjaival a leveg?t kaszálva elterült a földön. Szemüvege leesett az orráról.

    Merlini tornyosult felette. Tarka ruhában, fejhangon ünnepelt. Mikron Rábaitól karnyújtásnyira ült a porondon. Megvet?en mérte végig az el?tte hasaló m?szaki rajzolót, aki aznap este oly tökéletesen alakította a balek szerepét.

    Rábai izzadtan, megszégyenülten hevert a f?részporban. Arra sem maradt ereje, hogy feltápászkodjon. Egy pillanatra a harmadik sorban lesütött szemmel ül? fiai felé nézett, de nem tudta ?ket kivenni.

    A publikum felszabadultan, és hálásan nevetett. 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Magyar Csaba 174 írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.