Kavyamitra Maróti György : Századom

Francois Villon modorában

 

Most, hogy a Nap lemegy az égr?l szépen,
most, hogy létem a semmi felé hajol,
talán elhúzódom t?letek végleg,
létezésem a „nincsekkel” nem bajol.
Mert jogomban áll – mint sebzett állatnak –
bújnom sebet nyalva bokormagányba.
Jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

És ha magamban olykor pendítgetem
rozsdás húrjait emlék-gitáromnak,
úgy vélem nem csóró, nem bitang vagyok,
hanem hogy lélekben a leggazdagabb.
Gazdag vagyok, ha tökömre is léptek,
ha hegyes szögekkel a húsomba téptek,
jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

Hogy letarolt a múlt század, az átok,
hogy gy?ztek az álomtalan alvások?
Ülök, s így nem szellenthetek rátok.
Hogy lefejeztek engem álombakók?
Hogy tiprogatni fog az új század is?
Hogy értéktelen lesz, ostoba az is?
Jégegyedüllétben, hová bezártatok,
ma be akarom már fogni a számat.

Ajánlás:

Nem érdeklem századunk: firkálhatok,
magamban elszámlálhatok hármat.
Egyedüllétben, hová bezártatok
s
em akarom befogni a számat.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.