Kőmüves Klára : Mohás

 

 

Mint a dalszövegben, amit magamnak írtam születésnapomra

„mohabársonyt csókol esőcsepp nyakon”

ilyen ez a mai nap is, csak nincs születésnapom.

 

Már három éve, hogy bevezettük a vizet a házba,

a kút azóta sem tud megbocsátani,

sorra öli a búvárszivattyúkat,

közel magához csak a békákat engedi,

meg még a legyeket, pókokat,

s vendége néha nap egy-egy bogár,

esetenként ilyen esős délután.

 

Már majdnem elindultam az istálló mögötti diófa felé,

pedig három éve rácsatlakoztunk a csatornára.

Ilyen időben mindig szűrősen pisiltem.

A törött cserépről fejemre pottyant a csepp,

amiről azt képzeltem, hogy a testemen átmegy,

majd távozik alant a többi bevétellel,

hogy tökéletes legyen a kivitel.

 

Bizony, nincs több csillagszámolósdi-pisilés sem.

Az illembódé deszkáit elégettük a télen,

és a tátongó lyukat feltöltöttük még a nyáron,

sajnálta is a barátom, hogy az ujjáról leesett gyűrűt

elnyelte a föld, de hát én hiába szajkóztam neki:

amikor még friss az anyag, akkor kell az ilyesmit kimenteni!

Persze, érthető. Kinek van kedve megmártózni a csúnya valóságban,

amikor a képzelet sokkal színesebb?

Képzelj az ujjadra egy sokkal szebb gyűrűt!

 

Nélküle én sem ismerném a szűrős pisilés fogalmát,

és az elromlott szivattyúk miatt is a gyártót hibáztatnám,

bár ez esetben jól tudom, egyszerűen a kút bosszút állt!

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))