Kavyamitra Maróti György : A visszavonás könyve

 

Isten a hetedik napon befejezte m?vét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent

munkája után, amit elvégzett.

Akkor Isten látta, hogy nagyon elromlott mindaz, amit alkotott. Isten újra szólt:

“Szüntessük meg az embert, képmásunkat, a magunkhoz hasonlóat! Ne uralkodjanak

?k a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes

csúszómászó fölött, amely a földön mozog!”

És megszüntette Isten az embert, saját képmását, az Isten képmására teremtettet,

a férfinek és n?nek teremtettet.

Este lett és reggel: a nyolcadik nap.

 

Aztán szólt Isten: “Ne hozzon többé el? a föld él?lényeket fajuk szerint:

háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint ne hozzon el?!” Úgy

is történt.

Isten megszüntette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint

és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó,

jobb, mint el?tte volt.

Este lett és reggel: a kilencedik nap.

 

Isten szólt: “A vizek ürüljenek ki az él?lények sokaságától, az égen, a föld

felett pedig ne röpködjenek madarak!”
Úgy is történt, Isten megszüntette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az

él?lényeket, amelyek mozogtak, vagy a vízben úszkáltak. És a röpköd? madarakat

is visszavonta, ugyancsak fajtájuk szerint.

Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint el?tte volt.

Este lett és reggel: a tizedik nap.

 

Akkor megint szólt Isten: “Ne legyenek világító testek az égbolton, s ne

válasszák el a nappalt az éjszakától!

Ne határozzák meg ezek az ünnepeket, a napokat és az éveket. Ne fényeskedjenek

az égbolton, s ne világítsák meg a földet!”
Úgy is lett.

Isten visszavonta a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy ne

uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy ne uralkodjék az éjszakán,

s hozzá még a csillagokat is visszavonta Isten.

Isten az égboltról levette ?ket, hogy ne világítsanak a földnek, ne uralkodjanak

a nappal és az éjszaka fölött, s ne válasszák el a világosságot meg a

sötétséget.

Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint el?tte volt.

 

Este lett és reggel: a tizenegyedik nap.

 

Akkor megint szólt Isten: “Ne teremjen a föld zöldell? növényeket, amelyek

termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejt? gyümölcsöt teremnek a földön! Ne

teremjen!”
Úgy is lett.

 A föld nem termett többé zöldell? növényeket, amelyek így nem hoztak termést

fajuk szerint, és visszavonta a fákat, amelyek gyümölcsöt sem érleltek, magvak

bennök nem lettek a fajtának megfelel?en. Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint

el?tte volt.

Isten ismét szólt: “Oszoljanak szét az ég alatti vizek egy helyr?l, és

süllyedjék el a száraz!” Úgy is történt.

Isten egykor a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte

tengernek, most visszavonta neveiket. Isten látta, hogy ez jó, jobb, mint el?tte

volt.

 Este lett és reggel: a tizenkettedik nap.

 

Isten újra szólt: “A vizek közepén sz?njék meg a szilárd boltozat, hogy ne

alkosson válaszfalat a vizek között!”
Úgy is lett.

Isten visszavonta a szilárd boltozatot, és összeárasztotta a boltozat fölötti és

a boltozat alatti vizeket.

Isten a visszavont boltozatot nem nevezte semminek.

Erre este lett és reggel: a tizenharmadik nap.

Isten szólt: “Legyen sötétség!”, és sötétség lett.

Isten látta, hogy a sötétség jó. Isten összevegyítette a világosságot a

sötétséggel.

A világosságot Semminek nevezte Isten, a sötétséget pedig szintúgy Semminek

nevezte.

Azután este lett és reggel: az utolsó nap.

 

Végezetül megszüntette Isten az eget és a földet.

A föld megsz?nt lett és még csak üres sem: sötétség borította a mélységeket, és

Isten lelke végre újra ott lebegett a mélységek fölött.

És nem lett többé este és nem lett többé reggel: az utolsó utáni nap lett.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.