Czirják Jolán : Bús eretnek éneke

Ma reggel valóban hatalmas köd borult kis városomra, és ezek a sorok íródtak megihletett lelkemb?l fakadva…

 

 

 

S?r? köd lepi reggelre a várost,
A házaknak csak sziluettje sejlik,
Lelkemet is fátyol takará most,
Ami alatt bús félelem rejlik.

Meddig tart még földi életem vajon,
Mikor távozom egy csendes alkonyon,
Elérem-e addig titkos vágyamat,
Vagy elviszem magammal álmomat?

És a felh?k közt lebegve érem el,
Mit e földi létem meg nem érdemel –
Verseim tán eljutnak azokhoz,
Kik felnéznek hozzám – a csillagokhoz!

S én onnan suttogom az embereknek,
Nem éltem én hiába – “bús eretnek”!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.06.02. @ 11:43 :: Czirják Jolán

Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"