George Tumpeck : Napi mozaik 14.

*

  

Az anatómiai ismeretekkel rendelkező moszkitó mértani pontossággal állapította meg, hogy hol van a Varázsló háta közepe, majd komótosan megterített és uzsonnázni kezdett. A Varázsló, mint nem teljesen önkéntes véradó, mazohista módon csapkodta a hátát egy fakanállal, majd vakarózni próbált. Kérem, ez nem egy bizalomgerjesztő dolog olyan környezetben, ahol tetű és poloska is van. Mégsem lehet anyakönyveztetni a moszkitót és a származási papírokkal kidekorálva mászkálni. Viszont így a lakók jobban elfogadjak az embert. A moszkitó miután jóllakott, egyenesen a hófehér, frissen festett fal közepére szállt, tudván, ha agyoncsapják, akkor festetni kell. Én mondom nektek, ez nem egy hülye állat.

A Varázsló azért agyoncsapta, és boldogan festett. A véráldozatot követelő reggel megalapozta az aznapi hangulatot, mondhatnám vérszomjas gondolatok rózsaszín, helyenként lila köd formájában homályosította el a házban nagyszámban élő tündérek és boszorkányok tudatát. A Varázsló edzett házmester lévén, már semmin nem csodálkozott. Ő kérem már látta a Hófehérke és a 7 törpe című előadást fekete Hófehérkével és tolókocsis törpékkel, amint a Csillagok háborújából beszerzett fénykarddal csatáztak a gonosz adó- és SZTK ellenőrrel.

Azért az mégis meglepte, amikor a közös mosóhelyiségből halálsikoly közepette zokogó jamaikai karcsúnádszál hömpölygött ki a játszótérre és a kacagóhiénákat megszégyenítő visongásba kezdett. A napocska ijedten bújt a felhő mögé, a sirályok rémülten vijjogtak, a békegalambok saskeselyűnek álcázva magukat, képzeletet felülmúló gyorsasággal köröztek a házak között.

A hölgynek csak nagy jóindulattal mondható hölgy — mert a Varázsló jóindulatú — zokogva keresi ellopott bugyiját!

Kérem, ne tessék nevetni, ez náluk komoly. A voodoo-ügyekben önszántán kívül járatos varázsló értette, megértette a hölgy tragédiáját. A bugyilopkodás szerelmi vetélkedést jelet. Kis ráolvasással és feketemágiával meddőséget lehet előidézni a bugyi tulajdonosánál, ami egy ilyen szapora népségnél tragédia. Kérem, nem kell ahhoz meddőnek lenni, elég, ha híre megy. A jamaicai férfiak messzire elkerülik az ilyen nőket, és a többi hölgy is kiközösíti. 

Az  — I have man — az igazi varázsszó, ez annyit jelent, hogy van pasim, és ez oldja majd fel a száműzetést, az átkot, ettől válnak újra egyenrangú nővé.

Szóval a tragédia érthető, most sokáig kell újra vadászni, most sokáig nem lesz ingyen marihuána és magány lesz. Azért tripla szélesen még kevésbé egyszerű dolog ez.

A modern nagyvárosi világhoz alkalmazkodott voodoo ceremóniák is kissé átalakulnak. A fekete kakas vérével folytatott, kifejezetten gonosz varázslatok is erejüket veszítették, mert egy mirelit csirke már nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. Azért a kilincsre akasztott összekötözött csirkeláb még mindig frenetikus hatással bír, ez valami olyat jelent, hogy ki leszel nyuvasztva. Még a rendőrség is komolyan foglakozik az őrsre betévedt zokogó háziasszonyokkal, akik csirkelábat szorongatnak a kezükben. A Varázsló már többször gyanúba keveredett egy ártatlan Újházi tyúkhúsleves miatt, amikor is a lábosból csirkelábak integettek a gyanútlan leselkedők felé, mert itt az is divat. A földszinten lévő lakás, mint egy akvárium, mindent megmutat, és a magyaros ételek illata vonzza a kíváncsi embereket. A csirkeláb látványa – mert ugye csak az integet a lábosból – kifejezetten tekintélyt parancsoló hatással bír, ezért tisztelik a Varázslót, illetve jobb vele jóban lenni.

A helyi főboszorkány, Bad Eye — ez rossz szemet jelent, habár nincs rossz szeme. Talán helyes értelmezésben a szemmel-verésre utal — jóban volt a Varázslóval, mert nem törtek egymás babérjaira. Bad Eye is nyugodtan jósolt és a Varázsló is nyugodtan átkozódott. Azért az sokáig rejtély volt — és ez a Varázslót is zavarba hozta —, hogy Bad Eye félelmetes precizitással jósolta meg csontokból és hamuból, hogy kinél mikor lesz razzia, és ki merre fusson. Csak hosszú hónapok után derült ki, hogy fia a rendőrségen dolgozik, de ez örök titok maradt.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem