Rózsa Ibolya : Golgota

Megnyílnak a sebek  

vér csurran a résekből 

tátogó vágatok sírnak 

fájó pirosak karcolják  

a testet 

éget a folyó lé  

lecsurog  

velőkig hatoló sikoly  

hasít éles pengeként  

gyilkos tőr szúr a varba  

újra serked az alvadt  

vér alól az újabb  

vérpatak  

megered  

ezer forrásból csobog elő  

lüktet

elönti a testet  

csupa-csupa vöröslő  

kín a bűn  

rebbenő hideglelés  

vacogó, koccanó fogcsattogás  

a „jutalom”. 

Rémálmaim ébren  

kell meglátnom, 

éreznem,  

átélnem. 

Megborzadok megnyílt  

sebeim láttán. 

Messzekerülnek az  

angyalok,  

fénytestük árnyék csupán, 

sötétlő, baljós. 

Ki vigyáz rám ezután,  

ha ezer nyitott seb maradok?

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 112 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/