Sonkoly Éva : Gondolatok, tükör előtt…

Néha visszatekintek, előre is kellene, de…*

 

 

Reggelente, pihenten úgy érzem magam kávégőzben, mint aki nem több harmincnál.

Aztán a tükör előtt veszem észre, mára is keresztbe tett lábbal ül a szemem sarkában pár új redő. Vakolás után indulhat a nap. Munka estig. Mintha csivitelő kis fecskefiókák közt telne a napom. Kisebb, nagyobb gyerekekkel beszélek.

Így volt ez sok éve is, mikor már nyugdíjas kolléganővel utaztam vidéki óvodásokhoz. Időjárástól függött az út hossza. Szeptembertől májusig sok esős, havas nap volt. Szerettem beszélgetni, jobban múlt az idő, ő pedig szívesen mesélt.

Gyermekei felnőttek, szeret dolgozni, meg persze nyugdíja mellé jó az a kis keresetkiegészítés is. Évekig utazgattunk együtt. Egyszer úgy döntött otthon marad. Nem mintha fáradt lenne, de unokája középiskolás lett, neki segít, főz rá. Sajnáltam, hiányzott a társasága.

Néha összefutottunk, s azt vettem észre Anna öregszik, de nem úgy, mint régen mikor természetesen múltak az évek, hanem hirtelen. Megtört fakó pillantás, lassú mozdulatok, gondolkodik mit is mondott, elréved…

Egyszer panaszkodott csak, akkor úgy érzem megértettem valamit.

Tudod mondta , régen más volt, amíg dolgoztam. Most napok múlnak el, hogy nem járok sehova. Néha a nyugdíjas klubba. Ott is csak panaszkodnak. Nem jó megöregedni! legyintett, s elköszönt.

Mostanában gyakran gondolok rá. Évek múltak el azóta. Már alig találkozunk. Utolsó mondata a fülemben cseng: Jó lenne még dolgozni!

Ma reggel kicsit tovább segítettem pár redőnek eltűnni. Meditációm során arra jutottam, talán nem jönnek a társai, amíg cél van előttem, amíg dolgozom, de azután?

Cinikusan azt gondoltam, megtaláltam az örök fiatalság titkát. Olyan munka kell, amelyet szívesen végzek, leköti a gondolataimat, kisimítja a homlokot.

Aztán hosszútávra mit tervezhetek? Nyugdíjas éveket. Főzök, mosok, takarítok majd, olvasok, pihenek. Ez az utolsó szó ismeretlenül néz rám. Eddig csak esténként volt rá igényem. Évek multával sem jött közelebb.

Hogy lesz majd akkor?

Annára gondolok, ” Nem jó megöregedni! ” mondta.

Aztán az is lehet, hogy tévedek!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"