A segítségeteket szeretnénk kérni, egy „Magyar találkozó” összehozásában. 2009. július 18 -19, a Gyilkos tói sokadalom id?pontja. A sokadalom népm?vészeti találkozó, bemutató és sorolhatnám tovább ami a Magyarságunkkal kapcsolatos. Nos idén, egy rendkivüli dolog lesz a Gyilkos tónál. El?adjuk a Gyilkos tó legendáját. A legenda szerepl?i, határon innen és határon túli magyarok a küldönlegessége pedig az, hogy ebben a produkcióban, szinte mindneki önzetlenül vállalta a szereplét, utazást próbák s sorolhatnám.
A Legendának közel 200 szerepl?je lesz, kezdve a kicsikt?l a 80 évesekig. Rendkivüli összefogásról van szó. A Zenekar és a kórus egyik része Keszthelyr?l megy, a kórus másik része Balatonedericsr?l, azon kivül az ország minden tájáról érkeznek zenészek Gyergyóba, hogy segítsék a produkciót. A táncot a Gyergyószentmiklósi Hóvirág Néptáncegyüttes táncosai (kicsik és nagyok) táncolják. Valamint, a gyergyócsomafalvi Bel Canto kórus is részt vesz az éneklésben.
A közel 200 szerepl?s ?sbemutatóra szeretettel várunk minden jó érzés? embert, amely 2009. július 18-án, szombaton lesz a Gyilkos tó partján. Rossz id? esetén az el?adást 2009.július 19-én vasárnap tartjuk meg.
Megfelel? számú jelentkez? esetén utazást, szállást, étkezést megpróbálunk szervezni. Jelentkezni, érdekl?dni a gyilkostolegenda@gmail.com email címen lehet.
„Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna ?ket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, amikor egy szót sem tudnak másképp.”
Gyilkos-tó legendája
Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délel?tt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéb?l a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám – megszerették egymást.
A fiú égszínkék selyemkend?t vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküv?re nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány h?ségesen várta kedvesét.
Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekét?l.
Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyör? lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt.
Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ.
Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az es?, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, s?t meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe lev? hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap els? aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Veresk?-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.
A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéb?l máig is kiállnak a feny?erd? maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából az élet vize.
Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.
Forrás: mogyoroweb.uw.hu
Wass Albert
ÜZENET HAZA
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
es?nek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a k? marad,
a k? marad…
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött ?rködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a k? marad,
a k? marad…
Üzenem az erd?nek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert er?sebb a baltánál a fa,
s a vérz? csonkból virradó tavaszon,
Újra erd? sarjad gy?zedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a k? marad,
a k? marad…
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenl?vé teszik is a földdel,
nemzedéknek ?rváltásain
jönnek majd újra boldog épít?k,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ?si hófehér kövére
emelnek falat, tet?t, templomot.
Jön ezer új K?míves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi k?b?l új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istent?l való,
és Istent?I való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a k? marad,
a k? marad…
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gy?lölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a k? marad,
a k? marad…
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
h?ségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás ?z, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a k? marad,
a k? marad…
Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erd?k, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a k? marad,
de a k? marad.
