H.Pulai Éva : Gyilkos tói legenda

A segítségeteket szeretnénk kérni, egy “Magyar találkozó” összehozásában. 2009. július 18 ââ?¬â?? 19, a Gyilkos tói sokadalom id?pontja.

 

A segítségeteket szeretnénk kérni, egy “Magyar találkozó” összehozásában. 2009. július 18 -19, a Gyilkos tói sokadalom id?pontja. A sokadalom népm?vészeti találkozó, bemutató és sorolhatnám tovább ami a Magyarságunkkal kapcsolatos. Nos idén, egy rendkivüli dolog lesz a Gyilkos tónál. El?adjuk a Gyilkos tó legendáját. A legenda szerepl?i, határon innen és határon túli magyarok a küldönlegessége pedig az, hogy ebben a produkcióban, szinte mindneki önzetlenül vállalta a szereplét, utazást próbák s sorolhatnám.

 

A Legendának közel 200 szerepl?je lesz, kezdve a kicsikt?l a 80 évesekig. Rendkivüli összefogásról van szó. A Zenekar és a kórus egyik része Keszthelyr?l megy, a kórus másik része Balatonedericsr?l, azon kivül az ország minden tájáról érkeznek zenészek Gyergyóba, hogy segítsék a produkciót. A táncot a Gyergyószentmiklósi Hóvirág Néptáncegyüttes táncosai (kicsik és nagyok) táncolják. Valamint, a gyergyócsomafalvi Bel Canto kórus is részt vesz az éneklésben.

 

 

A közel 200 szerepl?s ?sbemutatóra szeretettel várunk minden jó érzés? embert, amely 2009. július 18-án, szombaton lesz a Gyilkos tó partján. Rossz id? esetén az el?adást 2009.július 19-én vasárnap tartjuk meg.

 

 

Megfelel? számú jelentkez? esetén utazást, szállást, étkezést megpróbálunk szervezni. Jelentkezni, érdekl?dni a gyilkostolegenda@gmail.com email címen lehet.

 

 

 

“Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna ?ket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, amikor egy szót sem tudnak másképp.”

 

Gyilkos-tó legendája

 

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délel?tt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéb?l a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám – megszerették egymást.

A fiú égszínkék selyemkend?t vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküv?re nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány h?ségesen várta kedvesét.

Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekét?l.

Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyör? lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt.

Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ.

Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az es?, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, s?t meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe lev? hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap els? aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Veresk?-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat.

A keskeny völgy helyén tó keletkezett, amelynek vizéb?l máig is kiállnak a feny?erd? maradványai. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el ezt a tavat. Így lett a hegy halálából az élet vize.

Ha napsütésben belenézel a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.

 

 

 

Forrás: mogyoroweb.uw.hu

 

Wass Albert

 

ÜZENET HAZA

 

Üzenem az otthoni hegyeknek:

a csillagok járása változó.

És törvényei vannak a szeleknek,

es?nek, hónak, fellegeknek,

és nincs ború, örökkévaló.

A víz szalad, a k? marad,

a k? marad…

 

Üzenem a földnek: csak teremjen,

ha sáska is rágja le vetését,

ha vakond túrja is gyökeret.

A világ fölött ?rködik a Rend,

s nem vész magja a nemes gabonának,

de híre sem lesz egykor a csalánnak.

A víz szalad, a k? marad,

a k? marad…

 

Üzenem az erd?nek: ne féljen,

ha csattog is a baltások hada.

Mert er?sebb a baltánál a fa,

s a vérz? csonkból virradó tavaszon,

Újra erd? sarjad gy?zedelmesen.

S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

a gyilkos vasat rég felfalta már

s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

hasznos anyaggá vált a föld alatt…

A víz szalad, a k? marad,

a k? marad…

 

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

ha egyenl?vé teszik is a földdel,

nemzedéknek ?rváltásain

jönnek majd újra boldog épít?k,

és kiássák a fundamentumot,

s az erkölcs ?si hófehér kövére

emelnek falat, tet?t, templomot.

 

Jön ezer új K?míves Kelemen,

ki nem habarccsal és nem embervérrel

köti meg a békesség falát,

de szentelt vízzel és búzakenyérrel,

és épít régi k?b?l új hazát.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

a fundamentum Istent?l való,

és Istent?I való az akarat,

mely újra építi a falakat.

A víz szalad, de a k? marad,

a k? marad…

 

És üzenem volt barátaimnak,

kik megtagadják ma nevemet:

ha fordul egyet újra a kerék,

én akkor barátjok leszek,

és nem lesz bosszú, gy?lölet, harag.

Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,

és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

a víz szalad, de a k? marad,

a k? marad…

 

És üzenem mindenkinek,

testvérnek, rokonnak, idegennek,

gonosznak, jónak,

h?ségesnek és alávalónak,

annak, akit a fájás ?z, és annak

kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:

vigyázzatok és imádkozzatok!

Valahol fenn a magas ég alatt

mozdulnak már lassan a csillagok,

s a víz szalad, és csak a k? marad,

a k? marad…

 

Maradnak igazak és jók,

a tiszták és békességesek,

erd?k, hegyek, tanok és emberek.

Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

 

Likasztják már fönn az égben a rostát,

s a csillagok tengelyét olajozzák

szorgalmas angyalok.

És lészen csillagfordulás megint,

és miként hirdeti a Biblia:

megméretik az embernek fia,

s ki mint vetett, azonképpen arat,

mert elfut a víz, és csak a k? marad,

de a k? marad.

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1135 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva