Szendrői Csaba : Portás költészet

 

a számítógép zizegése nyugtasson meg végre már

a vénádban szaladjon a sok kábel és csak inhaláld

a plasztik flaszter leped?dön batikolt antik román

románcot sz? a sok csapzott n? a romantika okán

 

itt bitumen szerelmekr?l regél a little bit humán

lakótelep „lakkozott lacoste”  a kosztod köröm és tokány

neon nácik világítanak b?röltönybe bújva

aztán lapítanak az eszme fel?l a nyirkos h?vös odúba

 

használd magad ellen a jellemed amit felvettél mert erény

hogy övön alul támadsz, túláradsz mint a most dagadó kenyér

koponyád már meg keményedett korántsem az agyalástól

hiszen az autód óriási az majd a szarrakástól a lakásig palástol

 

csak integetek neked mert, látom beintett  a fele sem igaz

itt hith? aki a hitb?’ vonszolja a tetemét az vigaszt

vár a vérbár b? variánsaival vár bár b?r már nincs csak hegek

ne félj nem vagy pótolhatatlan majd helyettesítenek

 

karom adom adomány ez nem egy közhelyesült dogma

összefoglalom pár sorba aztán én is mentem majd  .doc-ba

hadakozhatnék máshogy is kardot húzhatnék ellened

de a szemedbe nézek nyugodtan és már el is felejtettelek

 

kapcsolok inkább kábelt a kékbel? arisztokráciát nézem

dagad a szemem a dagadó kebelt?l és máris az asti ízét érzem

körkörös mozdulatokkal intek a kottám kusza kér?dzés

kortársforma ez nem szonett nyugodtan kérd ?t és

 

majd letérdepel eléd nem csak résnyire nyílik a szája

két apró pozitív megjegyzést tegyél csak az aktuális fizikumára

és már tovább nyílik az ajak dunyhástól a Dunába eresztik

fulladjon ha csak ennyit bírt, kis stressz gyorsan a felest idd

 

ez egy egzotikus egzisztencia a nagyvárosi zsongl?r

hallja a visszhangot a kisutcában az agya nem zsong majd ett?l

nem is veszi észre mennyi kicsi kócsag repül felette

de tajtékzik ha nincs kokain, az estéjét a kutya megette

 

van ki így gyanakszik van ki úgy halasztogatja’ az életét

fél betépve de f? az hogy a m? smaragd csillogjon az ékszerébe

az ég szerelmére hogyan fajult a fajtalankodás erre a szintre

ahol az ember az a faj aki legaljasabb és nem is csak szinte… 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...