Balog Gábor -csataloo : Névnapi köszönt?

NÉVNAPI KÖSZÖNT?

 

Minden házifeladat elkészült.

Papírra vetve.

Gyöngysorokban.

Gyöngybet?k.

Kagylóba rejtve.

Mélyen. Tengerfenéken.

Batiszkáffal be nem járható vidéken.

Lenn a csend.

Fenn a hullám.

Képletesen.

 

Idézet:

“Most csak úgy

odaállnék,

nagy csokor virággal.

Magam szedettel,

úgy tetszik,

piacon vettel,

mindegy csak szép

és nagy lenne a csokor,

meg egyszer?,

benne minden fény,

der?, mit adtál,

röpke létezés alatt

hoztál, ültettél,

lelkembe tettél,

szóval ott lenne mind,

összegy?jtve,

semmi selyempapír

és celofán se,

csak a csokor,

meg én,”

 

Mellettem, szélhajtott,

holdvonzott

tengerárkon,

vízbarázdába rögzült

moccanatlanságon

lélekladik.

 

Úszó szemét köröttem.

Névnapot játszom,

Egyedül. Nem elfeledten,

de egyedül.

Derül a Nap felettem,

tészta vastagra keleszti testem,

vagy tartósít víz, sós,

mangános ízével.

 

A nagy vízen találkoztam egyszer

Kis, Kiss, Nagy, Apróssy,

Falusi,

Perkátai, Tót, esetleg Tóth,

Balog, félig Lakatos,

Kolompár, Bognár,

Eisenstein, Weiss,

Gr?n és Labodalaki,

Miklóssy, Zsolnay,

Tárnoki, Pomázi, és

vezetéknevében sem

odatatartozó,

hozzám sem tartozó,

egyszervolt-sosemvolt,

legyen ezerszeráldott

szép Irénnel.

 

Mese volt. Holnemvolt.

Most se nincs,

csak éljen! Nem baj,

ha csokrom nincs kezében!

Tán úgy a jobb.

Neki.

-csataloo-

BGJ.2009.06.28.

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.