NÉVNAPI KÖSZÖNT?
Minden házifeladat elkészült.
Papírra vetve.
Gyöngysorokban.
Gyöngybet?k.
Kagylóba rejtve.
Mélyen. Tengerfenéken.
Batiszkáffal be nem járható vidéken.
Lenn a csend.
Fenn a hullám.
Képletesen.
Idézet:
„Most csak úgy
odaállnék,
nagy csokor virággal.
Magam szedettel,
úgy tetszik,
piacon vettel,
mindegy csak szép
és nagy lenne a csokor,
meg egyszer?,
benne minden fény,
der?, mit adtál,
röpke létezés alatt
hoztál, ültettél,
lelkembe tettél,
szóval ott lenne mind,
összegy?jtve,
semmi selyempapír
és celofán se,
csak a csokor,
meg én,”
Mellettem, szélhajtott,
holdvonzott
tengerárkon,
vízbarázdába rögzült
moccanatlanságon
lélekladik.
Úszó szemét köröttem.
Névnapot játszom,
Egyedül. Nem elfeledten,
de egyedül.
Derül a Nap felettem,
tészta vastagra keleszti testem,
vagy tartósít víz, sós,
mangános ízével.
A nagy vízen találkoztam egyszer
Kis, Kiss, Nagy, Apróssy,
Falusi,
Perkátai, Tót, esetleg Tóth,
Balog, félig Lakatos,
Kolompár, Bognár,
Eisenstein, Weiss,
Gr?n és Labodalaki,
Miklóssy, Zsolnay,
Tárnoki, Pomázi, és
vezetéknevében sem
odatatartozó,
hozzám sem tartozó,
egyszervolt-sosemvolt,
legyen ezerszeráldott
szép Irénnel.
Mese volt. Holnemvolt.
Most se nincs,
csak éljen! Nem baj,
ha csokrom nincs kezében!
Tán úgy a jobb.
Neki.
-csataloo-
BGJ.2009.06.28.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.28. @ 06:35 :: Balog Gábor -csataloo