„mert melyben mi vagyunk, ez a vaskor” (Hésziodosz)
Már akkor tudtam, mikor ?sszel, aztán meg tavasszal
üres kerted felástam – ballal nyomok, ráfordítok –
itt lesz elkaparva négy évünk nyáron: szétverem a rögöt
az ásóval dühösen. Éjjel csak fekszünk hallgatag,
megcsókolom meztelen vállad. nem értem, miért nem ordítok
magamra: – Üsd-vágd ördögöd!
(hát hallgatok. gereblye tél titok)
Legutóbbi módosítás: 2009.06.26. @ 23:12 :: Juhász M. Lajos