Szent Péter és Pál apostol
Simon Péter testvérével Andrással az els?k között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. K?sziklaként ? lett az apostolok feje. Antióchia, majd Róma püspöke lett. Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, és ett?l kezdve minden erejével Jézus örömhírét hirdette. A népek apostolává vált. Mindketten a Néró féle üldözés során 64 körül szenvedtek vértanúhalált Rómában.
Forrás: katolikusradio.hu
SZENT PÉTER APOSTOL Betszaida +Róma, 67 körül
Az apostolok közül Pálon kívül csak Péterr?l kapunk igazán plasztikus képet az újszövetségi forrásokból. Ez annál figyelemre méltóbb, mivel az újszövetségi könyvekben Péter maga távolról sem jut oly b?ségesen szóhoz, mint nagy apostoltársa a leveleiben.
Péter nem rendelkezett ugyan az egykori rabbi írástudó képzettségével (mint Pál), mégsem volt kevésbé heves, lelkesed?, odaadó és szolgálatkész. Ezenkívül olyan ember volt, aki szívét az ajkán hordta, és ezért természetesen olykor áldozata lehetett saját meggondolatlanságának és ingatagságának. Péter alakja így, kend?zetlenül áll el?ttünk az újszövetségi történések keretében.
?szinte, emberi módon mondott ,,nem”-et az Üdvözít?nek, amikor az egy napon a tanítványok körében kijelentette, hogy szenvedés lesz a sorsa. Hogy Jézus Jeruzsálemben nem nyeri el Dávid trónját, ellenkez?leg, megvetésre és elutasításra talál, nem, ezt a gondolatot Péter nem tudta elfogadni arról, akibe minden reményét helyezte. Gyanútlan és hirtelen kifakadásáért ,,Uram, ilyesmi nem történhet veled!” inkább elviselte Jézus rosszallását (Mt 16,21 sk.), jóllehet a ,,te Sátán” több volt Jézus szájából, mint bármely köznapi kemény szó.
Pétert miért ne fogta volna el az ?szinte düh, hogy kardjával odavágjon, amikor Mesterének elfogatásától kellett félnie (Jn 18,10; vö. Mk 14,17)? Még ezen az éjszakán sem hiányzott bel?le a ragaszkodás és a h?ség. Módját ejtette, hogy bejusson a f?papi hivatali épület bels? udvarába. Jézus közelében kellett maradnia, látnia kellett, mi történik. De nyilvánvalóan igen meggondolatlanul, jóval többre vállalkozott, mint amennyi a megpróbáltatás és saját veszedelmének órájában t?le telt (Mk 14,29-31.66-72). Vagy talán mégis rá tudta magát szánni az utolsó pillanatban a férfias megvallásra, amikor egy szolgálólány árulkodó galileai tájszólására célozott? ,,Erre átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akir?l beszéltek!” (Mk 14,71). Nem, természeténél és jelleménél fogva nem volt szikla! És mégis éppen ez a tanítvány, ez az ember, ,,Simeon”, ahogyan születését?l fogva nevezték vagy ,,Simon”, ahogyan neve görögösen hangzik az Újszövetségben, ez az, akit Jézus alkalmasnak talált az Egyház legf?bb hivatalára, a ,,Kéfa”, a ,,Szikla” feladatára. Ez teszi ezt az apostolt emberileg is oly szeretetre méltóvá és elragadóvá.
Életének története páratlan üdvösségtörténeti jelent?ségre emelkedett, mert ennek a Simonnak, Krisztus f?apostolának a története Kéfásnak görögül Petrosznak, latinul Petrusnak, magyarul Péternek a történetévé lett. Lényegét nem nehéz fölismernünk.
Abban az id?ben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztel? Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ? tovább kérdezte ?ket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az él? Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek er?t rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19
SZENT PÁL APOSTOL Tarzusz (Kilikia) +Róma, 67.
A világot, amelyben Pál munkálkodott, a keleti-hellénisztikus szinkretizmus, azaz a nyugati és a keleti kultúrák óriási, állandó keveredése jellemzi. A legkülönböz?bb vallások találkoznak egymással. Új vallási közösségek jönnek létre, melyek mind-mind számos követ?re találnak a sors hatalma alól megváltást keres?k, isteni oltalmat és életet remél?k között. Keletkez?félben van a gnózis, az a filozófiai- vallási mozgalom, amely a 2. században majd halálos fenyegetést jelent a kereszténységnek. A sztoikus filozófia a világpolgárságot hirdeti. A római birodalom a Földközi-tenger térségének népeit egyesíti saját uralma és közigazgatása alatt. Egységes lesz a jog, a pénz, a mérték, a súly stb. Római utak kötik össze egymással a legtávolibb tartományokat. A kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes nyelv támad, az úgynevezett koiné-görög. Mindezeknek a tényez?knek dönt? jelent?ségük van Pál életm?vében, mely az Egyház történelmi jelent?ség? fordulatát jelzi.
Pál akkor tért meg és lett az ?segyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott népt?l, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. Az Ószövetséghez ragaszkodó kereszténység jelentéktelen szektává válik: a küzdelmek idején még megvan, de végül a harcok áldozata lesz. Pál a Törvényt?l függetlenné vált új irányzat teológusa és el?harcosa lett.
Életér?l kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni. Egyes adatokat mindenekel?tt életének utolsó és mindenképpen legjelent?sebb évtizedér?l leveleib?l és az Apostolok Cselekedeteib?l tudhatunk. Maguk a levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják.
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. (Mintegy ötmillió zsidó élt akkoriban Palesztinán kívül.) A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összeköt? út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyaníthatóan a középs? társadalmi szinthez tartozott. Atyjától városi és római polgárjogot örökölt. Jellemz? a diaszpóra- zsidóságra és Pál családjára is a zsidó hagyományokhoz való ragaszkodás (vö. Fil 3,5; Róm 11,1; 2Kor 11,22). A család Benjamin törzsének tagja volt. Lehetséges, hogy a galileai Giskala volt ?si otthonuk. Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzséb?l való els? királyt; de már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is.
Személyiségének megértésében dönt? az a tény, hogy tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá (Fil 3,5; Gal 1,14). Lehetséges, hogy Jeruzsálemben az id?sebb Gamalielnél tanult (ApCsel 22,3).
Forrás: keresztenymagyarorszag.hu
A teljes írás: http://www.keresztenymagyarorszag.hu/napszentje
Az aratás kezdetéhez kevés néphiedelem tartozik, az ünnepi kalendárium inkább az aratás befejezését tartotta számon.
Június 29-e, Péter-Pál napja az egyik leggyakoribb id?pontja az aratás kezdetének, noha Vid (június 15.) és István napja (június 24.) ugyancsak elterjedt dátumok voltak. Kevés népszokás f?z?dik a naphoz, az aratás vagy más néven a takarás befejezését sokkal jelent?sebb eseményként tartották számon. Péter-Pálkor a Dunántúlon a gazda kezdte meg jelképesen a betakarítást, a Csallóközben pedig gyümölcsevési tilalom lépett érvénybe.
Az aratás hagyományos eszköze a sarló volt, amelyet csak a 19. század végén váltott fel a kasza. A két aratószerszám egészen más munkamegosztást igényelt: sarlóval a n?k és a férfiak egyaránt kivették részüket a munkából, erre utal a három nappal kés?bb ünnepelt Sarlós Boldogasszony ünnepe is. Napjainkban hagyomány?rz? rendezvények elevenítik fel a sarlós és a kaszás aratást, és eleinkkel ellentétben aratóbálokat is rendeznek június végén, július elején.
Sarlós Boldogasszony
Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Sz?z Mária ünneplésér?l szól. A Sarlós Boldogasszony Mária látogatását eleveníti fel a várandós Erzsébetnél, Keresztel? Szent János anyjánál.
Giotto: Vizitáció 1304-05
Capella dell’Arena, Scrovegni kápolna, Padova
Giotto festménye Mária és Erzsébet , e két nemes jellem? asszony találkozását ábrázolja. Jól érzékelteti szeretetteljes rokoni kapcsolatukat.
A négy evangélista közül Lukács írja le a ma Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert eseményt. Erzsébetnek, Mária id?s rokonának és férjének, Zakariásnak nem volt gyermekük. Amikor a papként szolgáló Zakariás illatáldozatot mutatott be, megjelent el?tte Gábor angyal és megjósolta, hogy fiúgyermekük fog születni.
Fél év múlva Gábor angyal Sz?z Mária el?tt is megjelent, hírül adta, hogy Isten fiával várandós, s hogy id?s rokona is fiúgyermeknek fog életet adni. Mária elindult, hogy meglátogassa Erzsébetet, három hónapig maradt náluk.
A Sarlós Boldogasszony ünnepén ezt a látogatást ünnepeljük. Az ünnep elnevezése a kereszténység el?tti id?re utal, a Boldogasszony kifejezés valószín?leg egy ?si istenn? neve. Gellért püspök tanácsára kezdhették el használni Sz?z Mária szinonimájaként a 11. században. Az egyházi ünnep viszonylag kés?n, csak a 14. században terjedt el, s mivel egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelz?vel illette. Nemcsak a név, hanem az ünnep is pogány eredet?, eredetileg a betakarítás, a nyári munkálatok jeles napja volt.
Forrás: unnep.eu
http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/peter-pal-napja.html
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Péter és Pál, tudjuk, nyárban…”
Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térít? apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezd?d? csillagászati hónap els? dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkett?jüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illend?nek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.
[…]
A régi magyar Orion öve név változatának egy egész csoportja az aratásra utal: Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gy?jt?k, Marokver?k, Rendcsillag, Róna?rz? stb. E körbe illik a Sirius Ebédhordó, Szilkehordó neve – azokat a leányokat, asszonyokat illették e névvel, akik az aratóknak vitték az ebédet –; valamint a Tejút török eredet?, mesékb?l is ismert Szomásút (Szalmásút) elnevezése. A név az aratás idején szekerekr?l leszóródott szalmára utalhat (vagy a cséplés egyik ?si formájára, amikor a szétteregetett gabonát állatokkal „nyomtatták”). A Szalmásút névr?l egy Péter-Pál napi szokás jut az eszembe. A hangonyiak e napon az úton szalmát gyújtanak. Ez a Péter–Pál tüze. A gyerekek körültáncolják és rigmusolnak. A tüzet át is ugorják. Bálint Sándor szerint a szokás nyilvánvalóan a Szent Iván tüzének áttétele. Szerintem nemcsak az. A szalma, ég? szalma a Napnak („aki” gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár. Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás kezd?napjaként tartja számon. A Szent Péter pálcája (finn Väinämöinen kaszája), Kaszáscsillag, Szalmásút nevek, Péter-Pál napja és az aratás kezdete közti nyilvánvaló kapcsolat azt jelzi, hogy azok, akik az Orion övének e neveket adományozták, tudtak arról, hogy ekkortájt a Nap az Orion felett jár (látni a Nap vakító fénye miatt nem láthatták), és ezt számon is tartották. Hiába, ha az ember ismeri az eget, nem szorul sem órára, sem naptárra, sem irányt?re.
Forrás: jelesnapok.oszk.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva