Kőmüves Klára : Mai románc

 

 

Sétáltam a réten. Ott aztán szárnyra kél a képzelet! A tarka rét színpompás virágai mintha csak nekem nyíltak volna. Ezeddig ismeretlen, új világba léptem. Az az édes illat, a nyári rét illata – feledhetetlen. Távolban tarka tehenek deleltek, s oly meghitt nyugalomban ült két madár a fán. Akár az Éden. Hittem, ha a tehenek közelébe mennék, hagynák megsimogatni magukat, s a két madár, biztos voltam benne, ha a közelükbe merészkednék, nem röppenne el. Nem messze tőlem a folyó, mint szelíd kígyó tekergett a fák között.

    Azt hittem, csobogása engem szólít. Már–már képzelődik az ember, ha igazán átéli a természet romantikáját. A szél felkapta szirmok érintése és langyos selyem simogatása kényeztette meztelen testemet. A pici bárányfelhők lassú léptekkel szelték át a hatalmas óceánnak tűnő kék eget. Szégyellős mosolyukat csupán egy ártatlan gyermek tiszta mosolyához hasonlíthatnám. Minden léptem azt sugallta, ez az érintetlen föld, áldással tele fogadja lépteim magába. A természet lenyűgözött varázslatos odaadásával.

    …Egy fiú tartott felém, már messziről láttam. Volt időm eltakarni fedetlen testemet.

    Csupán pár lépésnyire tőlem megállt, és mélyen a szemembe nézett. Én az Éden kapujának hittem azt a helyet, ahol észrevettem a távolból, s valóban, pillanattal később, némán, de ezer szónál többetmondóan magához húzott. Átölelt, de én kacér pillantások közepette kibontakoztam gyengéd öleléséből. Csupán pillantással hoztam tudomására – játszani szeretnék!

    Szaladtam, s ő utánam… Futottunk át a réten, futottunk partközelben. Lapultam bokrok mélyén, s aztán, ha észrevett, szaladtam vidáman tovább. A vízparthoz értem. Kavicsok milliói szúrták a talpam, de nem fájt, ez is a játék része volt, s én élveztem minden mozzanatát.  Kacagva játszottunk. Azt kívántam, bár soha ne múlna el ez az édes délután. Végül utólért a vízben. Ott ismét átölelt. A térdemet nyaldosó folyó adta bájos hangulatát eme tökéletes találkozás beteljesüléséhez. Már–már azt hittem, hogy álmodom. Csilingelés hangja törte meg a csendet. Biztos voltam abban, ez egy angyalok áldását megelőző szózat elbűvölő csilingelése. A fiú benyúlt a zsebébe, és elővette onnan… 

    A mobiltelefonját.

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))