Sonkoly Éva : Spanyolországban II.

Tossa de Mar és az üvegfenekű hajó

 

Némi pihenés után, látva a sűrűn induló hajókat, kedvünk támadt egy napra elhagyni Lloret de Mart.

A hajókikötőt két sor bója jelzi a fürdőzők mellett. A víz mélysége miatt nem gond egy kétszintes hajó kikötése. A laza kavicsra ereszkedik a híd le- és felszálláshoz. Papucsokból kihullik a kavics, felsöprik.

Fél órás hajóút után érkeztünk Tossa de Marba, amely a rómaiak óta lakott település.

A kis halászfalut a XII. században erősítették meg várfallal. A Ma Villa Vella néven emlegetett városrész a XIV. században alakult ki. Három bástyája maradt a régi ötből. Kalózok támadásaitól védte a települést.

Látva a tájat, érthető lett, hogy több festőművész élt itt. 1933-ban Marc Chagall és Sunyer is itt alkotott.

1935-ben itt nyílt Spanyolország első modern művészeteket bemutató múzeuma. Ebben az időben Tossa volt az észak-spanyol tengerpart Párizsa.

Jól karbantartott út vezet  fel a partról az említett várba. Itt nem volt idegenvezetőnk, de ennek is megvan a maga felfedező varázsa.

A ház, amely előtt egy kényelmes, lóca formájú padra leültem, az 1700-as években épült — hirdette kőből kirakva homlokzatán az évszám. Alig álltam fel, kiperdült az ajtón csinos, fiatal lakója, egy hölgy, huszonévesen, üdén. Nem is tudom, miért csodálkoztam, hiszen más várnegyedeknek is vannak lakói, de itt nagy volt a kontraszt.

Az utcák keskenyek, lejtősek, mediterrán hangulatot árasztanak. Néhol a házak tetejére látni a várfal belső sétányáról, vagy egy zárt öbölre, ahova lemehettünk fürödni. Másutt kis éttermek hívogatnak finom falatokkal.

Az üzletek előtt kirakott áruk csábítják a turistákat, szinte minden kapható.

Visszafelé voltak utasok a hajó orrában állva, ami remek érzés úgy széllel szemben, nyílt vízen (mi is kipróbáltuk), de ekkor nagyobb volt a hullámzás, s becsapott a víz a fedélzetre. Volt, aki csurom vizes lett. Mire Llorettbe értünk, megszárította a szél.

Jó volt visszagondolni a festőre, aki a várnegyedben levő háza előtt épp egy képen dolgozott, s behívott minket a lakásába. Csodaszép tájképek, portrék vártak vevőre. Nem tudtam volna választani.

Másnap Lloret partján irigykedve néztük a barlangokba készülő búvárokat. Hiszen a sekélyebb vízben úszó kis halak is felértek egy hazai akvárium látványával. Hogy közelebb kerülhessünk a látványhoz, erre a célra szolgált egy üvegfenekű hajó, két órai úttal. Néhol megállt, s lent úgy érezhettük magunkat, mint az említett búvárok, nagyobb halakat csodálva.

Még egy kirándulást terveztünk Barcelonába, amely mindössze nyolcvan kilométerre várt ránk.

 

– Folyt. köv. –

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"