Kőmüves Klára : Mozog az erdő

 

Selyemkóró selyem útján suszterbogár lépeget,

összeragadt társaival bennem undort keltenek.

A ligetben szalakóta kutakodva kóricál,

gombabarlangban a spóra egy csepp vízért ordibál!

 

Keresztespók hálójában ott ragadt a vendéglégy

Isten hozott! – mondta vígan – Ma te leszel az ebéd!

Megszólalt a pici légy,

látta ő már a veszélyt:

Figyelmetlen sose légy!

Abban percben, pillanatban kékszajóka lecsapott,

pillanat se múlt talán, legyet s pókot bekapott!

 

Ott a fűben zöld poloska minden szót kihallgatott,

segítségért akart menni, de így csak elballagott.

Öregesen lépkedett, s hopp! Verembe beesett!

A veremben elszunyókált, s mikor jött a nagy eső,

föld barátunk reá hullott – így lett a hely temető!

 

Eztán a szorgos hangyák két lábra álltak.

Füleltek, figyeltek, vártak,

S egyszer csak rohantak neki a várnak!

Egy hangyácska morzsát hozott,

mit egy tarisznyából a lóbogár lopott.

A lóbogár nem bírta, hangyáknak adta –

így lett hivatalos a hangyabálba!

 

Nagy volt a nyüzsgés, de jó volt a bál,

a lóbogár mégsem vidám!

Tovább is állt, tovább is ment,

egy tölgy tövében megpihent.

Ott meghajoltak az ágak és

földre vetődtek az árnyak.

Mókusok ugrottak a fűre,

a lóbogár egy darabig tűrte,

Majd annyit szólt csak:

Jó napot urak! Engem el ne tapossanak!

Választ sem adtak, úgy elszaladtak.

Kergetőztek, fára másztak!

 

A sündisznó szerencsenapja volt,

vadalma épp a tüskéjébe hullt!

A hőscincér és a sáska

egy farönkön egymást gyalázta.

Mitől lennél te hős? – kérdezte a sáska.

Attól – szólt a válasz -, hogy nem eszek

férjet vacsorára!

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))