Grin Sándorné : Csontig

 

A telihold látványa, 
mint a kígyó
delejes tekintete,
megbabonázott.
A felhők 
– puha vattapamacsok –
parányi csillagpettyeket öleltek,
s engem elfogott 
az érzelmes álmodozás.
A sűrű teljességből érkezett
moccanó vágyam
égre véste végső jelét 
e hűlő éjszakán,
ám a mozdulatlanná
dermedt idő
magába szívta a régi
káprázatokat.
Elszivárgott minden,
ami volt,
csöndessé szelídültek
szememben az éles,
forró képek.

Már nyugalom van.
“A lét csontig égett.”

Legutóbb szerkesztette - Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 102 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .