Horváth Eszter : Valid until: 05.07.2018.

még majdnem minden lélegzetvételnél kiejtem a neved magamban 

 

minden napsütéses reggelen kiszámolom hány szabad órám van megfordulni 

 

aztán nem megyek mert ha ott leszek nem szabad elmondanom hogy oldalból egy szabályos szívet rajzol a szád és 

mindenféle szűkölés nélkül kell majd hallgatnom a hangodat  

 

de

többször nem hagyhatom otthon a felszerelésem hogy legyen hely a cuccaidnak a táskámban és többször nem indulhatok el vele iskola után a vonatállomásra 

 

már nincs több indokom sem személyes sem szakmai hogy rád írjak már nincs mit mondanom 

 

ha megyek ott már 

nincsenek hegyeink nincsenek madaraink és fűszálaink csak madarak hegyek és fűszálak vannak amik sokkal inkább a tieid mint az enyémek és ettől arra gondolok hogy ott sosem volt semmi az enyém és elképzelem hogy

futok egy buborék után, azt hiszem ha elérem beleférek, mint a Hiszőkében, de az igazság az hogy szétpukkan

 

magamat még csak meg sem sebzem vele ((vigasztalom magam ) 

 

– már nem kell hajszolnom, ide leülök, a buborék ha szétszóródott a levegőben és belélegzem akkor most vége és ennyire lehetsz az enyém, kis atomokban)

 

Legutóbbi módosítás: 2017.11.04. @ 13:05 :: Horváth Eszter
Szerző Horváth Eszter 0 Írás
1993-ban születtem, Pécsett, de sosem laktam ott. Az azóta eltelt években elvétve foglalkoztam írással, az utóbbi egy évben azonban különös elmefordulat hatására ez bokrosodott. Rengeteget olvasok, főleg őket: Dino Buzzati, Jack London, Dienes Eszter, Csoóri Sándor, Kassák Lajos etc. Nyomtatásban még sosem jelentem meg, a témák amikkel foglalkozom egyhangúan a nő-férfi kapcsolati nyűgök hozadékának problémakörei, melyek önterapisztikus intencióval bírnak, hogy "meggyógyuljon az én lelkem" és reményeim szerint, ha ez bekövetkezik, szélesedni fog a repertoár.