Váradi József : 6.) Alias Don Q

Nyomtatás

A világirodalom órák, s maga a tanárom volt diákságom egyik nagy adománya. A legtöbb foglalkozásunk egy éppen időszerű kérdésre támaszkodott. A kérdés jól fel sem oldódott a levegőben, András, aki még Neuhárdt is, felemelkedett és mondott egy ötletet, hogyan keressük meg a választ. Mert a kérdések ötletének szolgáltatásában felülmúlhatatlanok voltunk. A kérdés más ötvözete aztán újra elhangzott. Ekkor tudta meg tanárunk, hogy a tanulmányozott anyaghoz olvassuk-e már a regényt vagy az unalommá végtelenedett költeményt, esetleges a békítőleg besegítő ajánlásait. Vannak, akiknek megadatott, hogy másoknak kérdéseket tegyenek fel. Az lehet nekem érdekes, hogy élnek is a lehetőséggel. Jó kérdés, szinte egyezményt jelent. Nem számítanak a kérdés elutasítására. Nem számítanak a kérdés megkerülésére. Furcsállom, mégis nem szaladok előle. Jól ellehet foglalatoskodni vele.

Nagyon szeretem az efféle kérdést: — Hallottál Don Q ifjúságáról?

Kezdetben: — Hallottál Don Q szerelmeiről?

Később: — Hallottál Don Q párbajairól?

Ismertetőjelként: — Hallottál Don Q utazásairól?

Frissítőben: — Hallottál Don Q kártyázásairól?

Kimerültségig: — Hallottál Don Q történeteiről?

Faggatózásból: — Hallottál Don Q kalandjairól?

Bevégezhetetlenül: — Hallottál Don Q idős koráról?

Gyengüléseiről: — Hallottál Don Q szokásairól?

Emlékeztetőül: — Hallottál Don Q örökségéről?

Súg András, kalandra fel, itt a mese ideje: Kezdődik a nagy mese, melynek soha nem lesz vége. Ez majd egyszer, olyan, de olyan hosszúra nyúlik, hogy már senki sem lát vissza a kezdeteihez.

— Hallottál Don Q örökösségéről? Végelgyengülésig.

„Miguel de Cervantes Saavedra hányatott és kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője… Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) a mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Ő volt a Lope de Vega előtti spanyol színház egyik legjelentősebb drámaírója is, költőként viszont nem volt annyira jelentős. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, műveiben gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.”

Igen, a népszerű Wikipédia is így emlékezik róla. Most, ahogy nézem azt a fejmást, az tolakszik az agyamba, hogy olvastam valahol, Miguelről talán egyetlen valódi kép sem maradt fenn. Ámde korai Don Q könyvekben az illusztrációk éppen őt öröktik meg. Így lehet az, hogy a szerző képe a hős képébe olvadt. Szétválaszthatatlan. Senkinek nem jut eszébe, hogy a Miguelről készült tréfálkozó rajzokat gúnyrajzoknak nézné. Milyen érdekes, megfoghatatlan az ember gondolata. — Mire gondolt a szerző? — Mire gondolt a hős? — Mire gondolt Don Q, amikor a szerző helyébe lépett? — Don Q tudott róla, hogy ő lenne a szerző?

Látja az ember maga előtt a csodálatos kalandort, ha eszébe jutna, akkor is legyintene, nem Cervantest, hanem Cervantes által mesélt alakot idézi. A lélek és a természet eggyé lett őbenne. Aki csak megérintette, attól egyre emberibbé lelkesült. Pontosabban, patinásodott. Érintsük hát meg, hogy nemesedjen régiségének tompuló erezete.

— Hallottál Don Q gúnyrajzairól? — Hallottál Don Q illusztrációiról? — Hallottál Don Q híres ábrázatairól? — Hallottál volna, ha többen tudnának róla. Nagyon szeretem az efféle kérdést: — Hallottál…? Tiszta bronzból mintázták.

Itt látom. Kedvemre nézelődök. Féktelen.

A hallgatóság elégedetten fészkelődik. Holnapután, vagy azután tovább olvasunk. A sorok között is. Minden kérdésre, nem lehet egyetlen óra alatt válaszolni. Kivárjuk. A sorok között. Csengetnek. Újra, meg újra. A sorokon kívül, és magán kívül. Szakadatlan valami agymunkára sarkallnak. Ha netalán nem találunk a megfelelő válaszra? Akkor is. 

— *** —

Forrás: Őszikék XXI.század. Művészet — irodalom. Válogatott versek, esszék és novellák. Online antológia. 2016. Hódmezővásárhely, Letöltés: 2017.09.28.