P. Tóth Irén : Folyosók

A folyosók arra valók,

hogy várakozzon az ember.

Ott tenyérbe bújnak a félelmek,

a fülek megszokják a csendben

hirtelen koppanó súlyos lépteket,

árnyék sétál végig a kövön,

majd teljesen betakarja

a cammogó Időt.

Elhalványul a kinti világ,

hangosodik a szívverés.

Agresszív dobpergés lemerült agyban,

várni, remélni megszállottan.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2018.02.03. @ 18:39 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.