P. Tóth Irén : Kaszás Attila emlékére

Isten Veled, Élet!

Elszállt fölöttem minden szent ígéret.

Egy pillanat műve az ítélet,

s az ítélet: Halál! –

ennyi egy emberélet!

Néhány távoli hang

még vár a kapuban,

de semmi vagyok már –

gondolattalan…

Pár filmkocka –

feketén – fehéren,

átrohan

a múló mindenségen.

Pár színdarab, hangfoszlány,

szerep – mit nem játszom már,

és nem vagyok veletek…

és nem leszek veletek…

Még itt vagyok – a test még él,

de lelkem, mint túlvilági lény,

mit odaát vár egy távoli fény…

 

Aztán elcsitul a hang, kialszik a fény…

Egy alagút vár, hol minden fehér,

halottfehér…

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.