a hanganyag fellelhető a médiatárban
Mint napot csalogató harmat,
úgy készülök az utolsó csókra,
és rád lehelem minden szavamat,
mint szívfészkéből kivert bús szolga.
Ha tükrében csillogsz bátortalan,
ringatva egek borzolt kékjét,
mersz belőlem még gyámoltalan,
feledve bút, elhintett sértést.
Ha kuporgó lelkem összeroppan,
mint agyon csókolt száraz kehely,
legyek eggyé ismét tárt karodban,
fáradt szív mérlegén édes teher.
Szám?zöm majd minden haragom,
hogy, szeretlek, kopjafámra faragom.
