Szabó Edit Irma : Átívelek fényes lélek-szinteken

 

Versenyt fut velem a párhuzam-idő,

vagy én követem, mint jelent a jövő?

Visszanézek, mögöttem kanyargó múlt,

előttem  ismeretlen kötéltánc-út.

 

Készültem, és ünnepelni akartam:

mulandóságot sirat a naptáram.

Januári döbbent csendben a hitem,

s fényezetlen életmesém keresem.

 

Szentélyemben, ha befelé kémlelek,

behunyt szemmel megláthatom lelkemet.

Ellenállhatatlan húrok pendülnek,

egymásnak feszülő ölelés felett.

 

Felrémlenek bennem korszak-rejtjelek,

hétköznap-taposók, s színes hátterek.

Völgy-mélység húz, szikla-magasság emel,

vágyódó távollal dacol a közel.

 

Kandallómban zsarátnok-parázs pirul,

tükrömön túl a sorsom is átfordul.

Akár jóra, akár rosszabb irányba,

sorstervemet az angyalom vigyázza.

 

Nem törhet meg ármány erők hatalma,

sem a hamis képmutatás csapdája.

Tudom, helyes úton járok, ismerem,

 küldetésem, hivatásom, életem.

 

Itt vagyok, és édesanyám is velem,

ünnepel, hogy életet adott nekem:

Püspöklila ciklámen a cserépben,

emlékeztet, ötven éve születtem.

 

Üzennek a szivárványba írt szavak,

csaponganak fantázia-madarak.

Családom, és mindazok, kik szeretnek,

osztozhatnak bajban és örömömben.

 

Szárba szökken sok elhintett gondolat,

megremeg és érlel a most-pillanat.

Átívelek fényes lélek-szinteken,

képzeletem határtalan, időtlen.

 

Ünnep-létem védelmezőn átkarol,

emelkedett percem büszkén vállalom.

Tortámon a gyertyalángot elfújom,

ötven évem bölcsességét adhatom.

 

Az orsómról lepergett fél évszázad,

mennyit tartogat még a sorsgombolyag?

Érzéseim által megélt jelenem,

s virágcsokrom farkasszemet néz velem…

 

2010. jan.28

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.