Tiszai P Imre : 6. STÁCIÓ

Nyomtatás

Vedd kendőd,

 s töröld le arcomról

  vérem,

  verítékem,

 érted hullott könnyem,

 eltemetett szerelmem.

Töröld le,

 a végig sem álmodott álmunkat,

 ajkunkra fagyott  csókunkat,

vágyott ölelésünket,

 ezt a

 sosem-volt szerelmet.

Töröld le

 tévedésedet,

 a lelkedben

 örökkön felsejlő,

fájó

 létezésemet.