Tétován, az ajtó feletti számokat figyelve lépegetett a férfi a kopottas hivatali folyosón. Kitérdesedett nadrágjában, kifényesedett zakójában, viseltes ingében, kezében kifakult szín? sporttáskájával egy jobb napokat látott hullamosóra emlékeztetett.
– Ez az! – dünnyögte magában, és hirtelen megtorpant a huszonnégyes szám alatt. Megfordult, visszabámult a mögötte lév? ajtóra. – Az a húszas, ez a huszonnégyes. Húsz, huszonnégy – ismételte megint, és azon gondolkozott, vajon hová t?nt a huszonkettes? – Ellopták! – döbbenten vágott mellébe a felismerés, aztán el is hessegette magától a gondolatot. Csak nem lehet ellopni egy komplett számot, ajtóstól, irodástól, mindenest?l. Megigazította félrecsúszott nyakkend?jét, vett egy nagy leveg?t, és bekopogott.
– Lehet! – hallott bentr?l egy halk, fásult hangot.
Belépett. Megállt a küszöbön, tétován, szinte félve, mint aki arra vár, hogy azonnal kizavarják.
– Mi tetszik? – kérdezte az asztal mögött ül? kopasz férfi.
– Jó napot kívánok! – mondta illedelmesen, még mindig a küszöbön állva. – A találmányi osztályt keresem.
– Ez az kérem, mi tetszik? – kérdezte a kopasz, és közben arra gondolt, vajon mit tud egy ilyen szerencsétlen fickó feltalálni?
A férfi végre közelebb lépett. Táskájából egy dobozt tett az asztalra.
– Ez lenne az! – suttogta áhítattal. – Illetve, ? az!
A kopasz nézte a dobozt, a férfi a kopaszt.
– Ki? – kérdezte az asztal mögül, és hátrad?lt a széken.
– Hát ?! Akir?l telefonon beszéltünk – mondta a férfi, és szemeivel simogatta a dobozt.
– Nem velem beszélt, a kollégámmal. De ? most beteg. Tehát mir?l van szó?
– Megalkottam – suttogta a férfi.
– Azt látom kedves uram – mondta a kopasz türelmetlenül. – De mi ez?
– Ez kérem tisztelettel, egy álom.
– Ez nagyon derék, kedves uram, de könyörögve kérem, árulja már el nekem, hogy mir?l van szó? – közben úgy nézte a karóráját, mint akinek dolga van.
A férfi nagy leveg?t vett, aztán felelet. – A gondolkodógépr?l.
– Milyen gépr?l? – csodálkozott el a kopasz, és el?red?lt ültében. Kíváncsian nézte a dobozt.
– Ugye, meglep?dött! Látom, hogy meglep?dött, mert mindenki azt hiszi, ilyen nincs! De én megcsináltam, és ez az! – mondta a férfi büszkén, és kihúzta magát.
– És, és mit tud, egy ilyen, ilyen gondolkodógép? – kérdezte a kopasz tétován, és még mindig a dobozt bámulta.
– Hogyhogy mit tud? Hát gondolkodik – felelte a feltaláló magabiztosan, és kéretlenül leült az egyik székre.
– Mi? Ez? Mikor gondolkodik?
– Most is – mondta a férfi, és ujját a szája elé tette, így jelezte, hogy csendesebben beszéljenek. – Nézze meg – suttogta. – Nézzen csak rá! Hallgat, és gondolkodik.
– Marhaság! – d?lt hátra székében a kopasz, és a táskát vizslatta, hogy hol a kandikamera.
– Nana! – mondta a feltaláló. – Nana! Tesztelje csak le. Na, próbálja csak ki!
– Hogy?
– Legyünk egy darabig csendben, és majd meglátja.
A két férfi némán nézte a dobozt, jó öt percig.
– Na, mit szól? – kérdezte a férfi vigyorogva, és árgus szemekkel vizslatta a kopasz arcát. Annak a szeme sem rebbent, megszokta már a sok félesz?t maga körül.
– Mit szólnék? Nem hallottam semmit – mondta, és megrántotta a vállát.
– Err?l beszélek – mondta bólogatva a feltaláló. – Ez a masina magában gondolkodik. Nem hangosan, mint némelyik hülye, hanem magában. Senki sem tudja, mire gondol, és ez a legveszélyesebb.
– Érdekes – gondolkozott el a kopasz. – Ezzel azt akarja mondani, hogy a titkos gondolatait sem árulja el senkinek?
– Pontosan! Amire ? gondol, senki sem tudja meg. Na? Megveszi?
– Na és az asszony? – kérdezte a kopasz, és kerekre nyílt szemekkel várta a választ. – ? sem tudja meg?
– Naná, hogy nem! – kiáltott fel a férfi, és felpattant ültéb?l. Le-föl sétált a szobában, izgatottan magyarázott. – Ezért gyártottam! Amire én gondolok, azt kidumálhatom álmomban! De ez a masina, ez nem dumál! De nem ám!
– Állati! – suttogta a kopasz.
– Nekem mondja?!
– És, és vannak erotikus gondolatai is?
– Mi az hogy!
– Honnan tudja, ha nem árulja el! – csapott le a kopasz, és vigyorgott. – Most megcsíptelek, te balfék! – gondolta magában.
– Hahaha! – nevetett a férfi. – Azt hiszi, most megfogott? Köztünk legyen szólva, ? miért ne gondolhatna arra! Nem gondolja?
– Igaza van. Erre nem gondoltam.
– Na, megveszi?
– Meg – mondta a kopasz. Felemelkedett ültéb?l, a szekrényhez sétált, és egy dobozzal tért vissza. – Tessék! A magáé!
– Ez mi? – kérdezte elképedve a feltaláló.
– Ez? Ez egy pénzcsináló gép.
– Na ne!
– De bizony – mondta a kopasz hevesen bólogatva. – Ez meg az én találmányom. Ez kérem tisztelettel, gyártja a pénzt. S?t! Nem is gyártja, hanem fossa! Igen! – kiáltott fel izgatottan. – Ez a jó szó! Fossa a pénzt!
– Na ne! – hitetlenkedett még mindig a férfi.
– Nekem elhiheti. Na, cserélünk?
– Oké! Áll az üzlet! – mondta feltaláló, felkapta a dobozt, és elindult kifelé. Az ajtóban megtorpant, visszafordult. – És hol lehet bel?le kivenni a pénzt? – kérdezte.
– Kivenni, azt nem lehet – mondta a kopasz. – Hogyisne! Nehogy már az asszony megtudja, mennyit gyártott, nem igaz?
Legutóbbi módosítás: 2010.01.29. @ 06:38 :: S. Szabó István
